Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

számadással a Kamarának tartozott. Amennyiben, provizor vagy rationista nem lévén, a gazdálkodást is maga a várkapitány irányította, erről a tevékenységéről a Kamarának kellett számot adnia. A Magyar Kamarára (és a Szepesi Kamarára) nemcsak a váruradalmak gazdasági irányításának és ellenőrzésének feladatai nehezedtek. A két Kamara élelemvásárlással, pénzátutalással is hozzájárult a végvári katonaság eltartásához. Zsoldot is fizettek a kamarai bevételekből.

10 Igen fontos szerepet játszott a Magyar Kamara tevékenységében a harmincadigazgatás, a harmincadjövedelmek kezelése. A külkereskedelmi vám gyanánt szedett harmincad olyan állandó kamarai jövedelem volt, amely túlnyomórészt készpénzbevételt jelentett. Ez az állandó készpénzbevétel vált a legtöbb kamarai pénzügyi művelet alapjává, ez lett a kifizetések állandó fedezete, e jövedelmekre lehetett a leginkább kölcsönöket felvenni. A harmincadigazgatást a Magyar Kamara pénzügyi központként csak irányította, a harmincadszedés tényleges munkáját a harmincadhivatalokból álló vidéki szervezet végezte. Ez a harmincadhivatalokból álló hálózat lett a Magyar Kamara állandóan működő területi hivatali szervezete, amely nemcsak harmincadkezeléssel foglalkozott, hanem minden egyéb kamarai ügyben is felhasználható volt. A harmincadhivatali szervezet már 1526 előtt a magyar kincstartóság fennhatósága alatt kifejlődött. Az országos szervezet egy-egy fontosabb vámhely körül kialakult harmincadcsoportból állt. Ezek a következők voltak: a délvidéki csoport Temesvár és Nándorfehérvár központtal, a budai csoport, a szlavóniai, a pozsonyi, a trencséni és a kassai csoport. Külön csoportban találhatók az erdélyi vámhivatalok. A török terjeszkedés következtében először a délvidéki, majd Buda elestével (1541) a budai harmincadcsoport szűnt meg. Az erdélyi csoport pedig elszakadt a régi szervezettől, és külön életet élt az erdélyi fejedelemség alatt. A Habsburgok kezén csak a szlavóniai, pozsonyi, trencséni és a kassai harmincadcsoport maradt. A Magyar Kamara tulajdonképp csak ezekre terjeszthette volna ki fennhatóságát. A török hódoltság korának politikai viszonyai azonban ezt sem tették számára lehetővé.

11 A harmincadigazgatással kapcsolatos kamarai tevékenységet erősen befolyásolta az, hogy a legfontosabb harmincadhelyek a királyi udvarnak adott kölcsönök fejében el voltak zálogosítva. Fontos feladattá vált a zálogrendszer megszüntetése, ami a Habsburgok kezére jutott országrészben a XVI. század közepére nagyjából meg is történt. (Rendszerint úgy, hogy a zálogszerződés időtartamának lejárta után a harmincadokat kamarai házi kezelésbe vették.) A harmincadok kamarai kezelését azonban Ferdinánd nem úgy valósította meg, amint az a Magyar Kamara királyi utasításában is szabályozott pénzügyigazgatási hatásköre alapján várható volt. Az 1528. évi kamarai utasítás szerint ugyanis a Magyar Kamara hatásköre az egész országra kiterjedt, tehát az ország egész harmincadszervezetére is. A zálogrendszer megszűnte után azonban a Magyar Kamara a királyi Magyarországon is csak a trencséni, illetve az abból kivált nagyszombati harmincadcsoport ügyeinek igazgatását vette át (ezek a Dunától északra, Felső-Magyarországnak ama területén feküdtek, amelyek a Pozsonyi és nem a Szepesi Kamara alá tartoztak.) A Pozsony megyei harmincadhivatalokat azonban nem helyezték a Magyar Kamara alá. A kassai harmincadcsoportot 1550 után a Szepesi Kamara vette át. A pozsonyi és a belőle kivált magyaróvári, a szlavóniai (nyugat-dunántúli) harmincadcsoportok igazgatása az Alsó-Ausztriai Kamara, tehát idegen kamarai szerv hatáskörébe került.

12