Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 155. Fundus religionarius

egyházi célokra biztosította. Az így szervezett alapot a helytartótanács kezelte. Az alap utóbb a többi feloszlatott rend vagyonával bővült, valamint azzal, hogy egy 1783-i rendelet az üresedésben lévő egyházi javadalmak időközi jövedelmeit is hozzácsatolta. Ezt az intézkedést I. Ferencnek egy 1792-ben kelt rendelete megszüntette, utóbb azonban, 1803-ban, ugyanő intézkedett oly módon, hogy a főpapok bizonyos meghatározott összegen felüli jövedelmüket a vallásalapba szolgáltassák. A fundus religionarius ügyintézése során keletkezett iratokat a helytartótanácsban őrizték, csupán a feloszlatott szerzetesrendek iratai kerültek a kamara archívumába ahol ezeket a rendek jogutódáról, a vallásalapról a fundus religionarius iratainak is nevezték. Fölöttük 1793-ig a helytartótanácsnak a kamarával párhuzamos, közvetlen rendelkezési joga volt. Rajtuk kívül azonban a helytartótanács megküldött még a kamarának az archívumban való megőrzés céljából — eredetiben vagy másolatban — olyan iratokat is, amelyek a fundus religionarius vagyonjogi biztosítóinak voltak tekinthetők. (Lásd a Fundus studiorum ismertetésében előadottakat.) Hozzájuk csatlakoztak még a főpapi jövedelmekből a vallásalapot, illetve a kincstárt illető rész számontartása során a kamarai ügyvitelben keletkezett iratok. Az utóbbiak rendszerint a kamara, Juridica" departamentumából kerültek át az archívumba, ugyancsak jogbiztosító jellegük miatt. Az egész iratcsoport címében is ez áll: Acta... successive R. Camerali Archivopro asservatione decretata. Ezeket őrzik ma a kamarai levéltár Fundus religionarius sorozatában. Néhány térképét a Térképtárnak adták át. A sorozat első része (Acta miscellanea) minden tekintetben hasonló összetételű, mint a Fundus studiorum Acta miscellaneá\a. Elsősorban határjárásokról beszámoló, de egyéb vagyonjogi vonatkozású iratok is vannak itt. A határjárások mellett néhol térkép is található. A következő iratcsoportban azokat a főpapi reverzálisokat helyezték el, amelyeket 1795-i és 1796-i királyi leiratok értelmében a magyarországi katolikus érsekeknek, püspököknek, apátoknak, perjeleknek stb. tisztük átvétele s az eskü letétele után kellett kiállítani, amikor is kötelezték magukat arra, hogy amíg tisztüket viselik, a kincstári szerződéseket megtartják, a kincstárnak járó összegeket megfizetik, s a birtokukon működő kincstári tisztviselőket egy ideig nem bocsájtják el. Voltak rövidített, korlátozott és különleges (például birtokbérletre vonatkozó) pontokkal megtoldott szövegek is. Az esküt az érsek a királynak, a többiek a helytartótanácsnak tették le, 1848-ban a miniszterelnök helyett az országbírónak. Az egyházfőt néha meghatalmazással ellátott megbízott képviselte. Megőrizték a meghatalmazóleveleket is. A harmadik iratcsoport (Consensus regii...) irataiban a királyoknak a főpapok számára adott végrendelkezési engedélyei találhatók: a korlátozások általában kimondják, hogy a végrendelkezéssel az egyház és a kincstár jogait nem érheti sérelem, hogy az egyházfőnek kincstári tartozásait ki kell fizetnie, és hogy legalább a meghatározott mennyiségű terményt, állatot, felszerelést kell utódára hagynia. Utóbb ezt a mennyiséget a ,,fundus instructus"ban, illetve az annak megfelelő összegben állapították meg. A századforduló körül szokásba jött, hogy a kincstár a főpapi jövedelem 1/3-át, ,taxa cameralis" címen magának követelte, máskor kifejezetten a fundus religionarius számára biztosított egy részt. A királyi jóváhagyások mellett helyenként a fundus instructusokat feltüntető kimutatásokat, továbbá a consensusőkba foglalt feltételek vállalását biztosító reverzálisokat is megőrizték. A kamarai archívum kétségkívül azért tárolta itt mindeze-