Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 222. Libri denunciatarum fiscalitatum et caducitatum

A kötetekbe írt regeszták (kivonatok) rendszertelenül következnek egymás után. Az E 216., E 219., E 220. köteteihez, az E 719. illetve az E 221. második kötetéhez, va­lamint a E 719. első kötetéhez szolgáló jegyzéket az egyes kötetekhez kötve, az E 217. helynévmutatóját pedig külön kötetben őrzik. Utóbbi a Királyi Könyv megfelelő kötet­es lapszámát is megadja, s a birtokkal kapcsolatos egyéb adatokat is közli. A hely- és családnévmutatók (az E 221-hez készült mutató kivételével) igen régen, kez­detieges módszerrel készültek, helyenként irattípusra és tárgyra is utalnak; használható­ságuk erősen korlátozott. E222. LIBRI DENUNCIATARUM FISCALITATUM ET CADUCITATUM (A kincstárra háramló javakat érintő feljelentések könyvei) 1750—1784 7 kötet Kivonatos és följegyzési könyvek, 1750—1784. 7 kötet A kamarához vagy alárendelt szerveihez rendszeresen futottak be följelentések (denunciatio) arról, hogy magánosok kezén lévő ingaüanok, ingóságok, hagyatékok jog szerint a kincstárt illetik (fiscalitas, caducitas). Jelenthettek a közeljövőben várható mag­szakadást, háramlást, tudósíthattak uzsoracselekmény felől is. Ezeknek a feljelentési ügyeknek a rövid történetét foglalták írásba a magyar kamara irodáján, a Libri denuncia­torum fiscalitatum et caducitatum elnevezésű könyvekbe. Egy-egy üggyel kapcsolatban leírásra kerülhettek a következők: a denunciator meg­teszi jelentését valamelyik alsófokú kincstári szervnél, a szerv (például a kincstári fiská­lis) tovább jelent a kamarának, a kamara válaszleiratában okleveles bizonyítékokat, vallatást, intést kér, az első iratváltásokat továbbiak követik, a kamarában bizottság tárgyalja az ügyet, információkat kémek és kapnak a kincstári jogügyigazgatótól, a számvevőségtől és más hivataloktól, döntést a királytól, a nádort kérik, ne adományozza el a szóbanforgó birtokot, intézkednek a birtok lefoglalásáról, az ingóságok leltározásá­ról, az elhalt adósai tartozásának behajtásáról, az ingóhagyaték eladásából származó összeg számbavételéről, illetve a mindezekhez szükséges kiadások megtérítéséről. Az utolsó kötet a várható háraml ásókat veszi számba (e proximo familiarum defectu), nem annyira ad hoc följelentések, mint inkább más források alapján. Ezt a kötetet a föl­jelentett fiskalitások kivonatai egészítik ki (Consignatio). A bejegyzések a később keletkezett kötetekben időrendben következnek egymás után, az elsőkben rendszertelenül. A legelsőt a családok kezdőbetűi ábécéjének rendjében akarták vezetni, de ez a rend utóbb felbomlott. Az egyes kötetekhez hely- és családnévmutatót kötöttek; az utolsó (előjegyzési) kötet­nek és consignatios részének külön-külön mutatója van.

Next

/
Thumbnails
Contents