Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 200. Acta diversarum familiarum

46. Mikulics (1550—1672) A Szlavóniában birtokos Mikulics család idekerült iratait gyűjteményes anyaggal is gyarapították: királyi kancelláriai és Wesselényi-levéltári iratokkal, idegen fogalmazványokkal, másolatokkal. Az iratok elsősorban Tamás (perszonális, báni lovaskapitány) (a XVU. század) és Sándor (ivanicsi kapitány), továbbá György, László és Zsigmond személye körül csoportosulnak (valamennyien a XVJJ. században éltek). Főleg vagyonjogi és a gazdasági ügyvitel során keletkezett iratok vannak itt. Akad Mikulicsfogalmazvány, lajstrom és iratjegyzék is. Az iratok közt sok a horvát nyelvű. 47. Ordódy (1638—1671) Gáspár kamarai tanácsoshoz írott levelek (1638-1639); csupán kettőt címeztek más Ordódyaknak. 48. Pálffy (1593-1744) Peres iratok, birtokiratok, a Pálffy-provenienciájuak mellett sok idegen darabbal is (Pálffyak kiadványai, kamarai, kancelláriai iratok). Legnagyobbrészt a XVJJ. században keletkeztek és a család számos tagjára hoznak adatokat, elsősorban Miklósra (Pozsony és Komárom megye főispánja, dunáninneni főkapitány a XVI—XVU. század fordulóján), Istvánra (érsekújvári és pozsonyi főkapitány, pozsonyi főispán, Dunán inneni főkapitány a XVJJ. század első felében), Pálra (pozsonyi kapitány és főispán, kamarai elnök, nádor a XVTI. század közepén) és Tamásra (egri, nyitrai püspök a XVU. század második felében); csak igen kevés irat érinti János horvát bánt, I. József császár magyarországi főparancsnokát. 49. Papp (1765-1792) József pesti ügyvéd iratai: benne a hozzá (igen sok Boráros Jánostól, Pestről, az 1770—80-as évekből) és elszórtan más címzettekhez is írott levelekkel. 50. Paulovics (1770—1822) Paulovics János iratai, aki (1791 óta nemesember) 1786-ig helytartótanácsi írnok, 1786-tól a budai harmincadigazgatás actuariusa, 1797-ben kamarai fogalmazó, 1798-tól pedig bánsági-szlavón harmincadfelügyelő volt (a Törökországgal folyó határkereskedelem kulcspontján), s ebben az utóbbi minőségében újvidéki székhelyén teljes erejével bekapcsolódott a helyi polgárok üzleti életébe: a birtok- és vagyonszerzésbe, a kereskedelembe. Halála után — az 1822-i ítélet alapján — a kincstár foglalta le iratait. Változatos életének, de legfőképp újvidéki ténykedésének sok emléke maradt: peres iratok birtok-, adóssági, becsületsértési ügyekben, hagyatéki ügyek és a gazdálkodás, üzleti te-