Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 191. Archivum familiae Renaud

E 191. ARCHÍVUM FAMÍLIÁÉ RENAUD (A Renaud család levéltára) 1673-1792 16 csomó 1. Iratok, 1673-1792. 15 csomó 2. Jegyzék, 1702—1792. 1 csomó Renaud Ferenc József 1700 körül kezdte katonai pályafutását a császár hadseregében. 1708-ban kapott alezredesi rangot. 1710-ben léptették elő a péterváradi őrség parancsnokává. 1712-ben Kassán parancsnok, ezredesi, majd 1716-tól vezérőrnagyi rangban. 1715-ben magyar honosságot nyert. Birtokokat is szerzett és Szabolcsban maga is gazdálkodott. 1736-ban bekövetkezett halálával második feleségére, Mednyánszky Júlia bárónőre és fiára, Renaud János hadnagyra szállott a vagyona. Két örököse — az özvegy és mostohafia — egy idő után ellentétbe került egymással. Hagyatéki perük az 1750-es években hosszú időn át foglalkoztatta a különböző bírósági fórumokat. A birtokot zárgondnokság alá vették, és csak 1758-ban oldották fel. Jánosnak 1763 körül, majd az idősebb Renaudnénak 1776-ban bekövetkezett halála után Renaud Jánosné Mednyánszky Teréz maradt az egyedüli örökös. Leginkább füleki vagy kassai házából irányította a füleki uradalom, az abaújszántói és hegyaljai (mádi, zombori) szőlők s a licsérdi birtok (Sáros megye) gazdasági ügyeit. 1791 körül végrendelet és utód nélkül halt meg. A kincstári jogügyigazgató lefoglalta iratait, és miután a fiskus az 1790-es évek végén kiegyezett az örökösökkel, 1802-ben a levéltárat átszállították a kamarai archívumba. A kincstár szempontjából értékesebbnek ítélt darabok a Neo-regestrata actá-ba (1792—1795. fasc), a Processus neo-regestratiba (447-458. fasciculus, perek) és az Urbaria et conscriptionesba (173. fasc. 3-12.sz. összeírások, becsük) kerültek, a maradvány jó részét lajstrommal látták el és Renaud-levéltár néven őrizték. Bennfoglaltatnak ebben a Licsérd község megszerzése, illetve a Licsérden szövődött kapcsolatok útján birtokbavett, továbbá a katonai szolgálat idején vagy más módon bekerült iratok is (a Speckhard családéi, amely a XVIII. század elején Licsérden birtokos volt, a Potschka családéi; péterváradi szerb és szlavóniai iratok, valamint a grazi Künsberg Fülöp Regimentsrat és Künsberg Kristóf Schlosshauptmann iratai). A levéltárban csak kevés olyan irat van, amely túlmutat a család gazdálkodásán és magánügyein. Ilyenek mindenekelőtt azok, amelyek Renaud Ferenc tiszti működése során keletkeztek: több elszámolás, reparticiós táblázat, hivatalos levél. Az utóbbiakban az előléptetésre, a katonai ellátásra, erődítésre, megyékkel való kapcsolatra és a Felvidéken az 1720-as években sűrűn megismétlődő „rebelliókra" történnek utalások, a haditanácstól kinevezéseket, utasításokat kap a parancsnok. Fölöttesek, beosztottak és Renaud egykori bajtársai, ismerősei külföldről is fölkeresték őt híreikkel, értesítéseikkel. Leveleket kapott Bécsből, Szebenből, Bukarestből, Konstantinápolyból, Nápolyból. A hadszínterekről a hadieseményeket írták meg neki (Savoyai Jenő belgrádi győzelméről értesítette 1717-ben, mások külpolitikai, udvari, anyagi kérdésekről tudósították, így a madridi koronázásról). Gazdag tartalmú a tábornok hivatalos leveleinek másolatait tartalmazó 4 diárium (1716—20), benne elszórtan magánérdekű levelekkel is.