Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 190. Archivum familiae Rákóczi

Rákóczi már mint a Részek főgenerálisa és a fejedelem tanácsosa vehetett részt a hadműveletekben s a közügyek irányításában. 1630-tól 18 éven át irányította Erdély kül- és belpolitikáját, a Habsburgok ellen indított hadjáratokat s nem utolsó sorban fiskális és családi birtokainak gyarapítását. A birtokigazgatás egyre inkább feleségére, Lorántffy Zsuzsannára hárult, n. Rákóczi György, aki 1648-tól ült a fejedelmi trónon, az 1657-es erdélyi katasztrófa után is jó ideig jelentős szerepet vihetett az ország történetében. Mivel öccse, Zsigmond (Várad főkapitánya), már 1652-ben meghalt, 1660-ban bekövetkezett halála után fia, a 15 éves I. Rákóczi Ferenc választott fejedelem maradt a család erdélyi ágának egyeden férfitagja. Kiskorúsága alatt, majd a Wesselényi-mozgalomban való szerepvállalása után özvegy anyja, Báthory Zsófia, majd Ferenc 1676-ban bekövetkezett halála után özvegye, Zrínyi Hona új házasságával egy időre Thököly Imre kapcsolódott be a Rákóczi-família történetébe. Az 1690-es években már I. Rákóczi Ferenc gyermekei, Aspremontné Rákóczi Julianna és II. Rákóczi Ferenc sárosi főispán irányították birtokaik ügyeit. A család iratait — miután Munkács 1688-as eleste után egy időre már császári kézre kerültek — a Rákóczi-szabadságharc bukása (1711) után jelentős részükben ismét Kassára, a szepesi kamarába szállították. A fejedelem csupán legértékesebbnek ítélt — főleg diplomáciai — iratait vitte magával az emigrációba. (Ezek utóbb az Aspremont-Erdődy levéltárba s onnan a Nemzeti Múzeumon keresztül az Országos Levéltárba jutottak; ma a Rákóczi-szabadságharc levéltárában találhatók.) A szepesi kamarán őrzött Rákócziiratokat utóbb — a pozsonyi kamara archívumába való beszállítás után — többfelé is szétszórták; főként a Neo-regestrata acta, az Urbaria et conscriptiones, a Missiles, a Lymbus, a Rákócziana és az Acta publica elnevezésű gyűjteményekben helyeztek el közülük sokat. A maradék az itt ismertetett családi levéltárban kapott helyet. A Rákócziak levéltárába az évszázadok során idegen iratok, illetve szerves iratsorozatok is bekerültek, mégpedig igen különböző utakon: 1. A prefektusok, tiszttartók, más familiárisok és udvari papok iratai — az általános gyakorlatnak megfelelően — nagybirtokos urukra szállottak (az itt őrzött iratok közül különösen Debreczeni Tamás, Klobusiczky András, Köveskuthy Márton és Réz András hagyatéka figyelemreméltó). Nem tudjuk bizonyosan, Veér Ferenc iratai is ebbe a csoportba tartoznak-e. 2. A Rákócziak vették át fejedelmi elődeik (a Báthoryak, Bocskai István, Bethlen Gábor, Bethlen István, Brandenburgi Katalin s utóbb Rhédey Ferenc, Barcsay Ákos) iratainak egy részét, néha egyúttal híveikét is (Pográny Györgyét, Bethlen Dunán inneni alkapitányáét, Károlyi Mihályét stb.). 3. Bethlen Gábornak és I. Rákóczi Györgynek győzelmes hadjárataik idején kezére került az ellentábor nem egy irata, akár hadizsákmányként, akár az irat birtokosának átállása útján (nádoroké, Forgách Ádám újvári főkapitányé, Koháry Péter újvári alkapitányé, német parancsnokoké és tiszteké.) 4. Az iratanyag egy része ma még pontosan ki nem deríthető módon, esetleg levéltári rendezések során is (Dersffy-, Mágocsy-, Vitéz-iratok stb.) talált itt helyet. 5. 1952—1954-ben, a Lymbusból, Missilesből és más gyűjtemények-bői történt válogatás után itt helyezték el I. Rákóczi Ferenc és Báthory Zsófia számos iratát. 6. 1988-ban ide kerültek az R 226 és az R 274 jelzetű megszűnt fondokból, illetve a kamarai archívum Lymbus — (E 211) és Missiles (E 204) gyűteményének rendezésekor előkerült, a Rákóczi családot érintő iratok.