Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 188. Archivum familiae Pethő

A megmaradt iratanyag terjedelme a XVI. századtól a XVIU. század felé haladva elég egyenletes ütemben növekszik, túlnyomó része levél, vagyonjogi ügyben kelt kiadvány, hivatalokhoz írt kérvény. Győr városa 1606-ban a török fogságba esett Pethes Lőrinc segélygyűjtési ügyét ajánlja az országlakók figyelmébe. A politikatörténeti vonatkozású iratokat egyébként csak néhány, 1764-es országgyűlési beszédmásolat képviseli. A nagyszámú levél írói főként jogi, gazdasági vonatkozású híreket közöltek. Nagyszámú ajánlólevél maradt meg, különösen azok, amelyeket Pethes László kincstári alkalmaztatása érdekében írtak. A kérvények nagy része Pethes László fogalmazványa: a kamaránál és másutt pályázott állásért, uraktól kért támogatást stb. A fontosabbnak ítélt iratokról a XIX. században másolatokat készítettek. Az iratok két, irattípusok szerint csoportba osztva s azokon belül időrendben (illetve a levélíróknál ábécérendben) feküsznek. E188. ARCHÍVUM FAMÍLIÁÉ PETHŐ (A Pethő család levéltára) 1548-1692 1 csomó Iratok, 1548—1692. 1 csomó A dunántúli eredetű gersei Pethő család számos ágazata közül nem egy már a XVI. századra a nagybirtokosok közé emelkedett. A kamarai archívumban őrzött iratok lényegében 3 ágról szálltak — bizonyára más-más időben — a kincstárra; hogy mikor és milyen körülmények között, ma még nem tudjuk. Egy részüket kétségtelenül utólag — néha tévesen — illesztették az eredeti törzsbe, adományozás útján szerzett vagy más gyűjteményekből kiemelt iratok közül. Az első ágazat legkiemelkedőbb tagja, János, 1578-ban bekövetkezett haláláig Sopron megye főispánja, soproni kapitány, királyi tanácsos, lippai, kassai, komáromi, zólyomi kapitány, végül dunamelléki főkapitány volt. Zemplénben, Sárosban szerzett birtokot. Az iratokban feltűnnek testvérei (Péter, Gáspár és Boldizsár huszárkapitány), valamint fia, István főgenerális. Egy évszázaddal később János fiának, Istvánnak unokája, Zsigmond játszott jelentős szerepet: budai főkapitány, országos alkapitány, felső-magyarországi, majd a Dunán inneni főkapitány, zempléni főispán, királyi tanácsos, kamarai elnök; grófi címet is kap (meghalt 1675-ben). Fia, Ferenc, továbbra is az északkelet-magyarországi birtokokon gazdálkodik (az ő fiával, Zsigmonddal hal ki a család 1766-ban), másik fia, László, mint várkapitány, visszakerült a Dunántúlra. A következő ágazat Várasd megyében vitt szerepet: terjedelmes birtokai voltak. Pethő János a XVIJ. század elején alispánságig vitte. Valószínűleg ebből az ágból való András zalai alispán is (a XVI. század közepén élt).