Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

b) Lajstromkönyv másodpéldányai és mutatók (Actorum ab Inclita Administratione Scepusiensi horsum missorum tomus I - III). 3 kötet. E sorozat létrejötte is (akárcsak a Minutae Neo-regestratae, Relationes, Negotia miscellanea, Bethleniana stb. sorozatoké) azzal a nagy munkálattal függ össze, amelyet a pozsonyi kamara levéltárának megszervezése indított el, és amelynek során a kassai kamarai házban felhalmozódott hatalmas tömegű - nagyrészt rendezetlen - iratanyagból több mesterséges iratsorozatot hoztak létre, majd ezeket Pozsonyba szállították. A királyi jog érvényesítése, magvaszakadt vagy hűtlenségbe esett családok javainak lefoglalása kapcsán, részben pedig tudatos - a hivatali utasításokban a kamarai tanács és a jogügyi aligazgató számára előírt - iratgyűjtés következtében a szepesi kamaránál, illetőleg adminisztrációnál nagy tömegű, nem a kamarai ügyvitelből származó, a felső-magyarországi birtokokra vonatkozó iratanyag gyűlt össze: kisebb-nagyobb családi levéltárak, levéltártöredékek, egyes iratok, oklevelek, öszszeírások stb. Ilyen jellegű iratcsoportokat már a kamara levéltárának 1622-i leltára is feltüntet. Számuk különösen felszaporodott az 1670-es években megindult nagyarányú konfiskációk kapcsán. Bár a XVI -XVII. században az „archívum" szót a „conservatorium", „registratura" szavakkal váltakozva, azokkal gyakran szinonim értelemben használták, a XVIII. században egyre inkább kijegecesedik ennek speciális tartalma: „archívum" alatt - szemben a „registraturával" - éppen ezeknek a kamarai ügymeneten kívül keletkezett iratoknak a gyűjtőhelyét értették, és azt lokálisan is elkülönítették (ha nyilván nem is teljesen következetesen) az irattártól. A kamarai adminisztráció házában a XVIII. század közepén a földszinten, az irattár szobái mellett egy bolthajtásos szobában, továbbá a számvevőség melletti és az irodával szomszédos boltozatos helyiségben volt az „archívum camerale". Amikor 1762-ben a magyar kamara elrendelte, hogy a pozsonyi kamarai levéltárba való felszállítás végett vegyék számba, rendezzék és foglalják lajstromokba az adminisztrációnál különböző helyeken őrzött, nagyrészt rendezetlen iratokat, akkor - tekintve a pozsonyi archívum gyűjtőtevékenységének fő irányát - nyilván elsősorban a kassai: „archívumban" őrzött, a felső-magyarországi birtokok jogi vonatkozásait évszázadokra visszamenően megvilágító iratokra gondolt. Az elrendelt munkálat, kiterjeszkedve az irattár, az iroda, a számvevőség iratanyagára is, 1765 novemberében indult meg Korponay Sándor irattáros irányításával, és több munkaerő közreműködésével. A már meglévő sorozatokba tartozó iratokat helyükre rakták, a birtokjogi szempontból kevésbé értékeseket egyelőre különválasztották (ezekből alakult ki később a Negotia miscellanea), a kamarai birtokállományra nézve fontosabbakból külön sorozatokat alakítottak ki (pl. Relationes, a birtokjogilag fontos fogalmazványokból a ,fiíinutae Neo-regestratae), a birtokjogilag legfontosabbnak értékelt, a felső-magyarországi birtokokra - olyanokra is, amelyek nem voltak a kincstár kezén - vonatkozó, nagyobbrészt konfískált családi levéltárakból, kisebbrészt a kamara ügymenetéből származó harmadfélezer iratot pedig az egyes