Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

III. A SZEPESI KAMARA (ADMINISZTRÁCIÓ) TÖRTÉNETE 1607-1672

évek elején meghosszabbították, mert az adminisztrációnak nem volt elég pénze ahhoz, hogy a XVI. századinál szűkebb keretek közt működő bányát és sófőző üzemet saját maga működtesse. A sóbányát Eperjes városától csak 1673-ban konfiskálták el. A pénzverés az egész korszakban szünetelt Felső-Magyarországon, csak Bethlen Gábor támasztotta fel a kassai pénzverőházat 1622-ben, de működése 1628-ban megszűnt. e) Városok Az öt felső-magyarországi szabad királyi város (Kassa, Bártfa, Eperjes, Lőcse, Kisszeben; közülük Kassa Bethlen és I. Rákóczi György hadjáratai után az erdélyi fejedelem kezén volt) mellé 1655-ben Késmárk csatlakozott. Az adminisztráció ebben a korszakban, az 1670-es évekig alig avatkozott be a városok belső életébe, arra törekedett, hogy a cenzus és a taxa az előírt összegben pontosan befolyjon a kamarai pénztárba. Elvben az adminisztráció feladata lett volna a városi köznyugalom megőrzése, a polgárság belviszályainak elsimítása, a városi pénzkezelés felügyelete, általában a belső közigazgatás, igazságszolgáltatás, vallási élet ellenőrzése, ám egyrészt a városok féltékenyen őrködtek autonómiájuk felett, másrészt az adminisztrációnak személyzete sem volt elég mindehhez, hiszen más feladatok kötötték le. így főként a városi adózással és immunitásokkal, exemptiókkal (például adómentesség, árumegállító jog, harmincadmentesség stb.) kapcsolatos kérdésekben jártak el, tettek jelentést a magyar kamarának, illetőleg az uralkodónak, valamint olyan ügyekben, ahol a kamarai, illetőleg katonai érdekek ütköztek a városi érdekekkel (főként a katonai beszállásolás, a városokban levő élésházak, fegyvertárak, az ingyenmunka stb. adott okot ilyen összeütközésekre). A városok belső életébe való beavatkozás erőteljesebben csak az 1670-80-as évekkel kezdődött meg. 1660 után a hajdúvárosok is az adminisztráció illetékességi körébe kerültek; az adminisztráció itt is olyan természetű ügyeket intézett, mint a szabad királyi városokban. f) Regálék A kisebb királyi haszonvételek, regálék (főként a bor, sör, húsmérés) kihasználását igyekezett az adminisztráció közvetlen kezelésbe venni, bár a gyakorlatban továbbra is nagyrészt bérbe adta ezeket. Jelentősebb volt e téren a kassai mészárszék, amelyet az 1650-es évek elején a kassai fegyverház épületében, és az italmérés, melyet a kamarai épületben nyitott meg az adminisztráció. Kezelője a kassai élésház vezetője volt, mint „italmérési felügyelő"; a jövedelmek a kassai pénztárba folytak be.