Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

III. A SZEPESI KAMARA (ADMINISZTRÁCIÓ) TÖRTÉNETE 1607-1672

rült. Felső-Magyarországra 1670. augusztus 4-én I, Lipót egy teljhatalommal felruházott bizottságot nevezett ki (wegen der daselbst entstandenen Unruhe angeordnete Haupt-Commission), melynek feladatává tette, hogy átvegye a közigazgatás, pénzügyigazgatás és igazságszolgáltatás irányítását (... welche ... in politicis, camcralibus et judicialibus die Direction führe...). A bizottság elnöke igazgatói (director) rangban gróf Rottal János titkos tanácsos, tagjai: a megszálló sereg parancsnoka, Spork János tábornok, és kamarai részről pedig gróf Volkra Ottó Ferdinánd, az udvari kamara tanácsosa és egyben a magyar kamara alelnöke. Legfőbb feladata a lázadók birtokainak, ha szükséges, katonai segédlettel történő elkobzása, és a császári sereg ellátásának, elszállásolásának megszervezése. A konfiskált birtokok egész jövedelmét a hadsereg ellátására kellett fordítani. A Lőcsén székelő bizottságnak alárendelték magát a szepesi kamarát, illetőleg az adminisztrációt is, amely a gyakorlatban a fontosabb pénzügyekben és közigazgatási feladatokban egyedül a bizottság utasításai szerint járt el, a bizottság pedig minden fontosabb kamarai ügyben közvetlenül az udvarnak tett jelentést. Ennek ellenére a szepesi adminisztráció szervezete átmenetileg nem változott meg, élén 1672 végéig a már 1670 előtt működött két tanácsos (Holló Zsigmond első és Hartyáni András második tanácsos) állt, a szervezet egyebekben is azonos maradt. Csak az 1672 őszén bekövetkezett bujdosó kuruc-támadás után változik meg a helyzet; ettől fogva a hivatal történetében több szempontból új korszakról beszélhetünk. 2. ÜGYVITEL, SEGÉDHIVATALOK (1607-1672) Az ügyvitel alakulását döntően az a körülmény határozta meg, hogy a hivatalszervezet mint kamara, avagy mint adminisztráció működött. A kettő közt első pillanatra nem mindig lehet éles határvonalat húzni, különösen mivel az ellentétes érdekekből, közjogi törekvésekből megszületett, gyakran egymásnak ellentmondó hivatalos címek is zavarják a képet. A szó szoros értelmében kamarai jellegről akkor beszélhetünk, ha a hivatalszervezet elvben csak az uralkodónak alárendelten gyakorolja a központi igazgatás, pénzkezelés és ellenőrzés funkcióit; a gyakorlatban egy magasabb pénzügyigazgatás három alapvető ágát egyesíti, ami formailag elsősorban a tanács kollegiális ügyintézésében, a hivatal felügyelete alá rendelt központi pénztár és az ellenőrzés segédhivatalaként a tanács felügyelete alatt működő számvevőség meglétében nyilvánul meg. Ilyen értelemben az 1607-ben újjáéledt szervezet az első évek átmeneti állapotai után egy évtizedre ismét kamarai jellegűvé válik, 1622 után viszont adminisztrációként működik tovább (bár a kamarai jelleg bizonyos elemei már az 1650-es évektől újra jelentkeznek). Ezen nem változtat az sem, ha a hivatal címe időnként nem tükrözi a lényeget.