Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

III. A SZEPESI KAMARA (ADMINISZTRÁCIÓ) TÖRTÉNETE 1607-1672

e) A szervezet kiépülése 1610 után 1610 nyarán az uralkodó által kiküldött Thurzó György nádor és helytartó szállt ki a felső-magyarországi kamarai ügyek ellenőrzésére és instruálására. Megerősítette és bővítette a hivatalszervezetet, 1610. augusztus 18-án pedig új utasítást adott ki számára. Hoffmann mellett a következő években újra egy, majd két tanácsos működik, sőt 1613-tól a kamara vezetője (akit hol elnöknek, hol adminisztrátornak neveztek), a Hoffmann halála után annak a helyére lépő Daróczy Ferenc mellett akárcsak 1604 előtt - három tanácsos foglalt helyet. A központi szervezet az 1610es évek elejétől a visszaállt tanácson kívül a következőkből áll: 1 titkár, 1 pénztáros, 1 számvevő, 1 számvevői segéd és időnként még 1 írnok, 1 irattáros, 1-2 irodai írnok, 2-3 futár és kapus, továbbá a hivatal mellett működő kincstári ügyvéd; a tanács, az iroda, az irattár és központi pénztár, s (külön épületben) a számvevőség, tehát lényegében az 1604. előtti állapotnak megfelelően alakult újjá, és ugyanazon jelleggel azonos funkciókat gyakorolt. Az ügyek intézése az 1607-1610 közti átmeneti állapot után a tízes évek elejétől ismét a tanácsban, kollegiálisán történt; a központi pénzkezelést a pénztár, az ellenőrző funkciókat az 1570-es években kialakult helyzethez hasonlóan a számvevőség látta el. f) Adminisztráció vagy kamara Az 1607 után visszaállt hivatal elnevezésében és jogállásában bizonyos ingadozás tapasztalható, amit a kor viszonyai tökéletesen érthetővé tesznek. Az ellentéteket megvilágítja egy, már az újjászervezés kezdetén, 1607. március 24-én kelt, a királyi biztosokhoz intézett királyi leirat és a rá adott válasz. Az uralkodó közli a biztosokkal, hogy a kamarai feladatokat illetően a bécsi udvari kamarán keresztül fog rendeleteket küldeni, amelyekre a választ „azonnal és a korábbi szokás szerint" az udvari kamarához küldjék. A biztosok ezt visszautasítják: hivatkoznak a bécsi béke 5. artikulusára, javasolják, hogy a kamarai ügyeket ne az udvari kamarán, hanem a magyar tanácson keresztül intézze az uralkodó, minthogy az országot magyarokkal kell kormányozni, a „szepesi kamara" nevet pedig egyáltalán ne használják, mert „arról a regnicolák hallani sem akarnak". A megerősödött rendiség két dolgot tart fontosnak: a hivatalszervezet az udvari kamarától független, csak a magyar kamarától függő alárendelt szerv, jövedelemjcezelőség-féle legyen, mint 1567 előtt, ez fejeződjék ki elnevezésében is. Ezért ámbár a nádor és kincstartó 1608-ban ismét „kassai kamarának" címezik, az 1610-es évektől hivatalosan többnyire adminisztrációnak" nevezik a rendi szervek, sőt időnként a teljes 1567 előtti címet használják (administrator proventuum regiorum partium superiorum), jelezve ezzel, hogy a Miksa által 1567-ben felállított szepesi kamarát törvényellenesnek tartják, és ragaszkodnak ahhoz az állapothoz, amikor még csak egy kamara létezett. A valóságban azonban a kamarai szervezet néhány év alatt helyreállt, és ily módon a gyakorlat és a rendi igény közt nagy szakadék keletkezett. A másik oldalról viszont a ki-