Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

volt szó, az udvari kamara titkára rávezette a beadványra: „Camerae Scepusiensi mittendum", és a király által aláírt kísérőirattal egyenesen Kassára irányították.) A pozsonyi és a szepesi kamara levelezése a hetvenes évek derekától főként csak kölcsönös pénzügyi elszámolásokra és kölcsönös információkérésekre szorítkozott, ha az adott ügy nem csak a saját illetékességi körbe vágott; a két kamara tehát lényegében egyenrangú hatóságként működött. Bizonyos rangbéli különbség azonban a hetvenes évek közepétől is fennmaradt, ha ez nem is nyilvánult meg abban, hogy a pozsonyi kamara közvetlenül beavatkozott volna a másik önálló ténykedésébe. Megmutatkozott viszont például abban, hogy fontosabb, nagyobb súlyú ügyekben az udvari kamara, bár bekérte a szepesi véleményét, megkérdezte a pozsonyi kamarát is. Olyan kérdésekben is, amelyek kétségtelenül a szepesi kamara hatáskörébe tartoztak, a királyi elhatározás ilyen esetben gyakran a pozsonyi véleményt vette alapul. Ez a jelenség főleg az 1590-es évektől tapasztalható, a századforduló körül pedig kifejezett ellentendencia figyelhető meg: ismét kezd kidomborodni a pozsonyi kamara bizonyos fokú irányító szerepe. Nevezetesen: az udvari kamara rendszeresen utasítja a pozsonyit, hogy a szepesi kamara területét érintő ügyekben közvetlenül közölje a véleményét a kassai tanáccsal. A helyzet ilyen alakulását - amely 1600 körül ismét az 1567-i állapotra emlékeztet - több ok tette szükségszerűvé. Alapvetően az, hogy különösen a tizenöt éves háború kezdete (1593) óta a szepesi kamara pénzügyi helyzete katasztrofálisan alakult, a jövedelmek messze elmaradtak az óriási katonai szükségletek mögött, és a százféle teendővel megterhelt kamara helyzete egyre inkább a szalmaszál után kapkodó fuldoklóéhoz kezdett hasonlítani, ezért a fontosabb elvi döntést önként át is engedte a pozsonyi kamarának. Emellett Felső-Magyarországon igen kevés képzett jogász volt, és minthogy a XVI. század végén az udvari kamara iniciatívájára a válságos pénzügyi helyzetből a nagyarányú birtokfoglalásokkal, kincstári perekkel próbáltak a kamarák szabadulni, ezekben a kérdésekben is a pozsonyi kamarára szorultak, amelynek ekkori elnöke (15%-1608), az erőszakos Szuhay István, tudatosan is igyekezett befolyását kiterjeszteni a szepesi kamarára. Az első lépések tehát már a XVI -XVII. század fordulója körül megtörténtek abban az irányban, hogy a szepesi kamara ismét a pozsonyi fennhatósága alá kerüljön. 4. A KAMARA MŰKÖDÉSE, ÜGYKÖREI a) A szepesi kamara területi hatásköre A szepesi kamara hatósága alá tartozó terület határai, bár maga a terület némileg kisebb volt, mint bizonyos években (amikor is a király hatalma kiterjedt egészen az Erdéllyel érintkező területekre), a felső-magyarországi jövedelmek igazgatósága alá rendelt országrész, viszonylag állandóak voltak. A kamara felállításának idejére, 1567-re egyrészt lezárultak a harcok Erdéllyel oly módon, hogy jó néhány fontos végvárat, amelyek az előző időszakokban átmenetileg János Zsigmond kezé-