Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)
II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG
guk a rendek sem küzdöttek e téren következetesen. Többször próbálkoztak ugyan azzal, hogy legalább annak a jövedelemnek a kezelését vehessék kézbe vagy legalábbis helyezhessék rendi ellenőrzés alá, amely rendi eredetű volt, az országgyűlés megszavazásától függött (szemben az összes többi jövedelmi ággal, amelyek a kor felfogása szerint tisztán a királyt és nem az „országot" illették, tehát kezelési módjukat is a király határozta meg), tudniillik a hadiadót. E törekvések azonban nem vezettek sikerre, és a rendek maguk is belátták, hogy ezt a feladatot a kiépített pénzügyi szervezet jobban ellátja, mint a rendi pénztárnokok. Ez a helyzet azonban, minthogy az uralkodó idegen volt, szükségképpen utat nyitott az idegen befolyásnak, a pénzügyi közigazgatás területén a bécsi kamarának. És ha a rendek gyakran ki is fakadtak az idegen hatóságok törvénytelen beavatkozása ellen, 1569ben beleegyeztek egy olyan törvénycikk megalkotásába, amelyre aztán a Habsburgok századokon át hivatkozhattak. Az 1569: 38. tc. elvileg megkülönböztet tiszta magyar ügyeket (negotia mere Hungarica) és vegyes ügyeket (negotia mixta), és ez utóbbiak közé sorolta a két leglényegesebbet: a pénzügyet, amely az udvari kamara, és a hadügyet, mely az udvari haditanács hatásköre alá tartozott. Az udvari kamara legfőbb irányító szerepe ily módon a törvénykönyvbe is bekerült. A későbbiekben hiába lázadoztak azután az országgyűlés rendjei az idegen hatóságok, főleg az udvari kamara ellen (különösen az 1576, 1583,1587-i diétán, majd a XVII. század elején); hiába követelték, hogy azok ne avatkozzanak a magyar ügyekbe; velük szemben az uralkodók az 1569-i törvényre hivatkozhattak, és arra, hogy Magyarország had- és pénzügyei a többi országétól el nem választhatók: így hát a bécsi központi hatóságok befolyását csökkenteni nem lehetett. Minthogy pedig az országban nagyszámú katonaságot kellett fizetni és várakat fenntartani a török ellen, részben éppen az örökös tartományokból befolyó jövedelmekből is, mert a magyarországi jövedelmek erre távolról sem voltak elegendőek (és így a pénzügyek valóban nem voltak szétválaszthatok), ugyanakkor a nemesség szikrányit sem engedett adómentességéből, végül is az idegen hatóságok elleni valamennyi támadását kénytelen volt beszüntetni és visszavonulni, mert a Habsburg-királyságra szüksége volt; az állami szükségleteket - a rendi kiváltságok csorbítatlan fenntartása mellett - csak így lehetett úgy-ahogy fedezni. Maguk a kamarák, így a szepesi kamara is ebben a kérdésben egyértelműen foglaltak állást, és ezt több ízben hangsúlyozták, főként az országgyűlési propozíciókra adott véleményeikben: természetes, hogy a pénzügyeket osztrák hatóság irányítja, mert így célszerű, és magából az ügyek természetéből következik. A szepesi kamara működésének alapjait valóban az udvari kamara határozta meg. Ez dolgozta ki a kamara számára a következő év költségvetés-tervezetét, amelyet a kamarai tanácsülésen megtárgyaltak, sorjában haladva a bevétel- és kiadás-előirányzatokon, megtették a szükséges megjegyzéseket és módosítási javaslatokat, majd visszaküldték Bécsbe. 57 Ennek figyelembevételével az udvari kamara 57 Egy ilyen, a kamara megjegyzéseivel kisért költségvetési tervezet fennmaradt a „Diversae informai iones ..." c. kötetben. E 554. Városi és kamarai iratok Fol. Lat. 913,63 - 67 fol.
