Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

A tekintélyes és már akkor régóta világhíres tokaji szőlőit és borok kezelésére az inspector vinearum felügyelt. A harmadik csoportot az ő iratai alkotják. A negyedik, vegyes csoportba kerültek a kamarai gazdasági, igazgatási területre vonatkozó egyéb iratok. Az anyag fele a kamarai hajdúk napidíj-elszámolásaiból áll. A többi irat a harmincadokra, a sóügyre, az egyházi dézsmára, a megyékre és a városokra vonatkozik. Találhatók itt leszakadt mellékletek: nyugták, elszámolások is. A számvevőségi iratok cím alatt összefoglalt szepesi kamarai gazdasági iratok minden csoportja csak darabonkénti átnézéssel kutatható. Az egyes gazdasági ágazatok tisztviselőinek jelentései a Repraesentationes (E 254.), a kamara hozzájuk intézett válaszai a Minutae (E 244- 245.) állagokban találhatók. E 262. LIBER RATIONUM (Számadások kimutatása) (1703)1711-1752 1 kötet Számvevőségi kimutatás. 1 kötet A szepesi kamarai adminisztráció számvevősége vizsgálta felül az adminisztráció alá rendelt különböző kamarai jövedelmi ágak tisztviselőinek számadásait. Már a legelső (1567, 1571) hivatali utasítások, de különösen a szám vevőhivatalnak 1690ben történt újjáalakításakor a Breiner-féle instrukció (10 - 25. art.) és az adminisztrációt újjászervező 1723-i instrukció (41-45. art.) írta részletesen körül a segédhivatal munkáját. Ide érkeztek be a havi és negyedévi kimutatások, valamint az éwégi számadások. Ez utóbbiak felülvizsgálata a következőképpen történt: a tisztviselők által a kamarai tanácshoz beküldött számadásokat mellékleteivel együtt a számvevő kapta meg, aki azt tételről tételre átvizsgálta (examinatio, calculatio), majd átadta jelentéseivel, hozzá fűzött megjegyzéseivel a tanácsnak, amely ezeket az illetékes tisztviselővel közölte. A tisztviselő rövid időn belül válaszolt (replica) a megjegyzésekre, a választ a számvevő a számadással újra egybevetette (revisio), majd a kialakult eredmény alapján a kamarai tanács döntött, és a számadásban talált esetleges hiba alapján a hiányt mint büntetést az illető tisztviselő terhére rótta (censuratio et convictio). Végül a kirótt bírság tekintetében helye volt bizonyos egyezkedésnek (complanatio). A sok jövedelmi ág különböző tisztviselői számadásaival kapcsolatban a számvevőség beosztottai különböző nyilvántartásokat vezettek. E nyilvántartások egyike egy olyan kötet, amely jövedelmi áganként mutatta ki: melyik tisztviselő mikor, milyen számadást adott be, és ezek milyen fázisokon mentek át a számvevőhivatalban és a tanácsban. A jelen kötet ilyen jellegű nyilvántartás. Az 1711 és 1752 közt szereplő jövedelmi ágak számára külön-külön rovatokat nyitottak benne. Ezeken belül feltüntették a tisztviselők nevét és a benyújtott számadások évét. Hét rubrika szolgált annak rögzítésére, hogy a fentebb vázolt fázisokon mikor mentek keresztül a