Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

magyarországi bírói fórumokon a kincstárt aktíve és passzíve érintő perek jegyzékét és azok leírását. Állandóan tanulmányoznia kellett a kamara levéltárát, az ott összegyűjtött, a kamarára háramlóit birtokokra, hűtlenségi perekben elmarasztalt családok jószágaira vonatkozó iratok tömegét, sőt szisztematikusan törekednie kellett a legkülönbözőbb provenienciájú iratok gyűjtésére, hogy így szakszerű jogi véleményt formálhasson, illetve újabb lappangó kincstári jogokat fedezhessen fel. Állandó székhelye Kassa volt, ahonnan csak az igazgató engedélyével távozhatott el. Privát ügyekben ügyvédként nem szerepelhetett, viszont - hogy a fiskus ügyeit nagyobb buzgalommal lássa el - fizetésén túl minden sikeres kincstári per után jutalmat kapott, mégpedig az ügy értékétől függően 10000 forinton alul 3%-ot, ezen felül a király által esetenként meghatározott összeget. A jelen állag a következő részekre bomlik: 1. A jogügyi aligazgatók véleményei a) Iratok (Opiniones vice-directoralis), (1641) 1665 -1775. Már az 1663-i instrukció megköveteli, hogy a kamarai adminisztráció tanácsa a királyi kincstárt érintő ügyekben írásban kérje ki a jogügyi aligazgató (aki ekkor még azonos az adminisztráció titkárával) véleményét, majd a későbbi utasítások (1723, 1770, 1773) részletesebben is körülírják ezt, kiemelve, hogy „minden jogi ügyben" kéressék ki az „opinio vice-directoralis". A tanácsülésen - ahol egyébként az aligazgató már korábban is gyakran személyesen megjelent, 1723 után pedig hivatalból részt vett mint a tanácsosok egyike - a kívánt tárgyban írásbeli „decretum"-ot készítettek, az aligazgató pedig ugyancsak írásban fejtette ki jogi szakvéleményét. Ezt valamelyik következő tanácsülésen felolvasták, és a tanács ennek alapján hozta meg határozatát, illetve terjesztette fel a tanácsülésen kialakult véleménnyel együtt a vélemény másolatát Pozsonyba. Az ügydaraboknak az irattárba érkezése után az aligazgatók opinioit külön, időrendben helyezték el; így keletkezett e sorozat. Tárgyilag a fentebb ismertetett ügyköröket öleli fel, így a XVIIXVIII. századi felső-magyarországi kincstári birtokperekre, a konfiskálásokra, a birtokviszonyok alakulására vonatkozóan hasznos adatokat szolgáltató forrásanyag. Az iratok szoros időrendben következnek egymás után, a sorozat I-XXI. számot viselő - pusztán az időrendben levő iratok meghatározott mennyiségét magukba foglaló - „fascikulus"-okra bomlik, amelyeken belül az egyes iratok fascikulusonként elölről kezdődő sorszámmal vannak jelölve. (A sorozat első darabja 1641-ben kelt, ez azonban nem aligazgatói vélemény, tévesen került a sorozatba, így a vélemények sora csak 1665-el kezdődik.)