Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

tok és udvari kamarai rendeletek, valamint hellyel-közzel ezek mellékleteit képező iratok teljes szövegű másolatait tartalmazza, de nem pontos időrendben. A szepesi kamaránál az utasítások ismétlődő rendelkezései ellenére sem vezettek a fontosabb királyi rendeletekről olyan másolati könyvsorozatot - az utasítások ismételt rendelkezései ellenére sem -, mint amilyen a pozsonyi kamara levéltárában fennmaradt. Egyes, főleg birtokjogi szempontból értékes leiratokat az ún. „királyi könyvekbe" másoltak be. A kutatásnál követendő eljárást 1. a Segédkönyveknél (2/a) kifejtve. Az iratokat kérni és idézni a dátum és elenchusban megadott, illetőleg az iratokra kívül piros ceruzával rávezetett szám megjelölésével kell. A mutatóknál és lajstromoknál csak az év feltüntetése szükséges. E 250. LITTERAE CAMERAE POSONIENSIS ET ALIORUM (A magyar kamara és más szervek levelei) 1557-1773 133 csomó, 3 kötet 1. Iratok a) Litterae... regestratae, 1567-1751.66 csomó b) Litterae... irregestratae, 1557-1773. 67 csomó 2. Segédkönyvek. Elenchus litterarum camerae Posoniensis, 1567-1751 (A „Litterae... regestratae"-hoz). 3 kötet 1. Iratok A szepesi kamaránál (később igazgatóságnál) valamennyi „felsőbb helyről" érkezett iratot (resolutiones et décréta altiorum locorum), tehát az uralkodók vagy az őket helyettesítő főhercegek leiratait, továbbá a bécsi udvari kamara és a pozsonyi magyar kamara rendeleteit kezdettől a XVIII. század derekáig egyetlen közös időrendi sorozatban őrizték, és közös segédlettel látták el. A pozsonyi kamara levelei a szepesi kamarán belül tehát a következő utat járták be: a beérkező iratot a kamara elnöke, illetőleg az igazgatóság adminisztrátora bontotta fel, rávezette a praesentatumot, a kézhezvétel dátumát; majd tanácsülés elé került, ennek határozata után a hozzá tartozó iratokkal és az elintézésfogalmazvánnyal együtt a titkár - Í723 után a számvevőségen keresztül - az irodába küldte át, ahol az 1720-as évek óta az adott ügyben kelt válasz expediálásának idejét magára a leiratra is feljegyezték. Ezután a pozsonyi kamara leveleit átadták az irattárosnak (1689-1723 közt átmenetileg a fogalmazónak és kiadónak), aki ráírta az irat külsejére annak tartalmi kivonatát, ezt a regesztát egy - a királyi leiratok és udvari kamarai rendeletek kivonatait is tartalmazó - alfabetikus könyvbe („Liber regestrationis...") vezette be, majd az említett királyi és udvari kamarai rendeletekkel elegyesen, közös időrendi sorozatban helyezte el. A lajstromozás tényét magára az iratra rávezetett „regestrata" jel-