Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

1-54. fasc.; 1572-1619:1-552. fasc. és így tovább, ezen beiül pl. fasc. 1: 1567. július, 2: augusztus, 3: szeptember stb). Amikor a sorozat 1750 körül elnyerte ma is fennálló rendjét, az iratokat szoros időrendben leszámozták, mégpedig általában évenként elölről kezdődő sorszámmal, az első két és az utolsó három év csekélyebb mennyiségű iratait pedig egyvégtében. A számokat piros ceruzával minden egyes irat külsejére, az alsó jobb sarokba írták. (Az iratokat annak idején fascikulusokba is rakták, ennek azonban ma már semmi jelentősége sincs, általában egy év iratanyaga egy fascikulussal volt egyenlő. A fascikulusszámot magukra az iratokra nem vezették rá, ez csak a lajstromkönyvben szerepel.) 2. Segédkönyvek a) Mutató rendszerű lajstromkönyvek E segédkönyvek első sorozata az 1567-1694. éveket öleli fel (az anyagnak a Magyar Országos Levéltárban történt felállításakor „Index benignorum mandatorum" címet kapta, és I-XI-ig számozták le). Eredeti címe 1673-ig: „Index fasciculorum" vagy „Liber regestrationis seu index fasciculorum", 1674-1694-ben: Liber regestrationis... continens Resolutiones Caesareas, Camerarum Aulicae et Hungaricae litteras." - Második sorozata 1695-1772-ig terjed, címe - bizonyos változásokkal - „Liber resolutionum regiarum et decretorum Exc. Aulicae et Incl. Hungaricae Camerarum", vagy egyszerűen: „Liber decretorum et resolutionum". A regestratorok, illetőleg (1689-1723 közt) az expeditorok készítették e köteteket. De nem a hivatali utasítások szerint (pl. 1690: 35,1723: 17), amelyeknek értelmében külön lajstromot és ezekhez külön mutatót kellett volna készíteniük, hanem a szepesi kamaránál hagyományossá vált és más sorozatnál is alkalmazott, a lajstromozást és mutatózást sajátos módon egybevonó módszer szerint. Ennek lényege az, hogy az irat tartalmi kivonatát már eleve egy, a lajstromozó szerint az irat tárgyát leginkább meghatározó vezérszó kezdőbetűje alatt vették lajstromba. Ez a vezérszó legtöbbször - XVI-XVIII. század általános mutatózási gyakorlatának megfelelően - az irat tartalmában legjobban megfogható helység vagy családnév, más esetekben az irat tárgya, esetleg fajtája stb. A segédkönyvek az iratok rövid tartalmi kivonatát adják (mégpedig a XVI. században és a XVII. század elején többnyire egészen sommásan, csak néhány szóban, a későbbiekben némileg részletesebben), valamint az első sorozatban, 1567-1694 közt még az eredeti - ma már nem érvényes - fascikulus számát (hogy ezek a számok milyen hónapot takarnak, arról az egyes kötetek elején levő táblázatok tájékoztatnak), tehát napi dátumot nem; 1695-től 1772-ig a tartalmi kivonat mellett az iratok pontos napi dátumát is feltüntetik. A régészt ák vezérszavai a XVI. században és a XVII. század első felében, hacsak azok nem helynévből vagy személynévből adódtak (a személynevek a keresztnév alatt vannak kivetítve), sokszor igen el-