Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

E 249. BENIGNA MANDATA (Királyi es udvari kamarai rendeletek) (1557)1567-1748(1772) 78 csomó, 37 kötet 1. Iratok, 1557,1567 -1748. 77 csomó 2. Segédkönyvek a) Mutató rendszerű lajstromkönyvek. „Index benignorum mandatorum" (Egykorú. Eredeti címek: 1567-1652: „Index fasciculorum", 1653-1694: „Liber regestrationis seu index fasciculorum", 1695-1772: „Liber (regestrationis) resolutionum regiarum et decretorum Exc. Aulicae et Incl. Hungaricae Camerarum" v. „Liber decretorum et resolutionum altiorum locorum", 1567-1772. (A „Litterae camerae Posoniensis et aliorum" c. sorozathoz is szól) 31 kötet b) Lajstromkönyv (1750 körül készült Elenchus benignorum mandatorum), 1567-1748.5 kötet és 1 csomó 3. Másolati könyv (Liber copialis resolutionum et decretorum), 1567-1604. 1 kötet 1. Iratok A szepesi kamaránál (majd kamarai adminisztrációnál) 1773-ig uralkodó, az ügyvitel során már kialakult ügyirategységeket felbontó és az iratokat bizonyos iratfajták szerint csoportosító irattári elv és gyakorlat szerint a feudális szemléletnek megfelelően az irattárban megkülönböztetett kezelésben részesítették és külön iratsorozatban helyezték el az uralkodó leiratait, valamint a felettes hatóságok, a bécsi udvari és a pozsonyi magyar kamara rendeleteit. Az uralkodó leiratainak egykorú elnevezése hol mandátum, hol resolutio; a kettő közti - nem mindig következetesen alkalmazott - különbségtétel alapja: az előző névvel rendszerint előzetes felterjesztés nélkül kiadott királyi rendeleteket, az utóbbival pedig általában a korábbi felterjesztésre adott királyi válaszokat, határozatokat jelölték. A bécsi udvari kamara és a pozsonyi magyar (1748-tól „udvari" címmel felruházott) kamara leiratainak neve a XVIII. század elejéig általában litterae (intimatum, rescriptum), a XVIII. században: decretum. A kamarához érkezett leiratot a kamara elnöke, illetőleg az igazgatóság adminisztrátora vagy helyettesük bontotta fel, rávezetve a „preasentatum"-ot, a kézhezvétel dátumát. A soron következő tanácsülésen az ügyek közt rendszerint először tárgyalták meg a király vagy a felsőbb hatóságok rendeleteit, majd döntés után az ügyre vonatkozó többi irattal együtt - 1723 után a számvevőségen keresztül - a titkár az irodába küldte át. Itt a kiadó az elintézésfogalmazvány letisztázása után az 1720-as évektől az adott ügyben kelt válasz expediálásának idejét és a címzett nevét magára a leiratra is feljegyezte. Ezután az irodában az ügyiratokat iratfajták szerint szétválasztva 1567-1689 és 1724-1773 közt az irattárosnak (regestrator), 1689. áp-