Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

hasábjának alján feljegyezve az összeolvasás és az expediálás időpontját. (Hogy a csatolt iratokkal mi történjék, azt a titkár a mellékelt iratjegyzéken vagy magán a fogalmazványon jelezte.) Miután a lemásolás, összeolvasás és expediálás megtörtént, az irodán különválasztották a fogalmazványokat a többi irattól, és 1723 előtt az irattáros (regestrator), 1724 után maga az expeditor lajstromozta, rávezetve (1724 előtt alkalomszerűen, azután rendszeresen) az irat külsejére is a rövid tartalmi kivonatot, továbbá a lajstromozás tényét rögzítő „regestrata" jelet, majd a fogalmazványokat havonta fascikulusokban helyezte el. A fogalmazványok iratsorozatát a XVI-XVII. században váltakozva hol az irodában, hol az irattárban, 1724-től a sorozatnak a pozsonyi magyar kamara archívumába történt beszállításáig (1770-es évek vége) az irodában, illetőleg egy amellett levő boltozatos helyiségben őrizték. Jelen iratsorozat tartalmilag - jellegénél fogva - felöleli a kamara, majd az igazgatóság valamennyi ügykörét, működési területét, hiszen bárki fordult a kamarához, az adott ügyben kelt válasz fogalmazványa itt található. Mégis különösen kiemelendő ez a kutatások során mindeddig meglehetősen mellőzött sorozat, azon belül is különösen az uralkodó, a bécsi vagy pozsonyi kamara rendeleteire adott válaszok forrásértéke. Míg a kamarához küldött leiratok rendszerint valami rendelkezést, valamilyen ügyben információkérést tartalmaznak, a kamarának ezekre adott válaszai, helyzetismertetései, gyakran aprólékos és részletes jelentései a hatásköre alá rendelt országrész tényleges helyzetét, problémáit tükrözik. Minthogy pedig a felső-magyarországi részeken a szepesi kamara hatásköre igen kiterjedt volt, e jelentések igen lényeges pontokon engednek bepillantást - hogy csak néhány kiemelkedő problémacsoportot említsünk - a XVI-XVII. századi végvári élet, a XVII. századi, Erdélyből kiindult függetlenségi harcok, a XVII. század utolsó harmadában éppen az országrészben kibontakozó bujdosó-kuruc mozgalmak, a kamarai birtokok, szőlők, bányaművelés stb. problémáiba. (Ezen „információk", „repraesentatiók" bizonyos évkorokból másolati könyvekben is fennmaradtak.) Értékes adatokat tartalmaznak a felső-magyarországi katonai szervekkel (főkapitányok, várkapitányok, élelmezési tisztek), alsóbb kamarai tisztviselőkkel, továbbá a megyékkel, a szabad királyi városokkal és a kamarához forduló magánosokkal folytatott levelezés fogalmazványai is. A sorozatból az 1568-1731. évek közt kelt, a kincstár szempontjából birtokjogilag fontosnak látszó, rejtett kincstári jogokat megvilágító fogalmazványokat a magyar kamara 1776. október 25-i rendelete értelmében az ezt követő években kiemelték, külön sorozattá alakították és a pozsonyi magyar kamara archívumába szállították. (Ld. Minutae neo-regestratae című sorozatot.) A munkát végző Korponay Sándor, a kassai kamarai igazgatóság korábbi irattárosa, ebből az alkalomból a fogalmazványok egész sorozatát revideálta (ennek nyoma az 1731 előtti iratokra rávezetett „revisa" szó), a kincstár szempontjából „hasznos" iratokat különválasztotta a „nem hasznosaktól" (separatio utilium ab inutilibus), majd az elő-