Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

a) Az Uralkodóhoz intézett iratok másolatai (Liber copialis expeditionum ad S. M. directarum), 1571-1619 (5 kötet egykorú, 5 kötet másodpéldány). 10 kötet b) A magyar kamarához intézett iratok másolatai (Liber informationum...), 1633 -1644,1657 -1665,1678 -1781,1684 -1687. 4 kötet c) Különböző hatóságokhoz, személyekhez intézett iratok másolatai, 1657-1658,1679-1680.2 kötet d) Kötelezvények, szerződések stb. másolatai (3 kötet egykorú, 3 kötet másodpéldány), 1575-1638. 6 kötet e) Vegyes másolatok, 1571.2 kötet 1. Iratok Az iratok kezelésében, rendszerezésében, őrzési módjában a szepesi kamaránál (1622-1690 közt, valamint 1712-től megszűnéséig: kamarai igazgatóságnál), akárcsak a pozsonyi magyar kamaránál, a kamarai szervezet felállításától a XVIII. század utolsó negyedéig lényegében azonos szemlélet, s ennek következtében azonos gyakorlat uralkodott. E szemlélet nem az ügyintézés során szervesen egymáshoz tartozó iratok összességét, modern szóval az ügyiratot tekintette az irattári rendszer alapegységének és vezérelvének; sőt ezt az ügyvitel során már de facto kialakult egységet teljességgel ignorálta, és az iratokat - konkrét tárgyi, tartalmi összefüggéseiktől elvonatkoztatva - mint iratfajtákat tekintette, az ügyiratokat tehát felbontotta, és az egyes iratokat az irattárban alaki sorozatokban helyezte el. A középkori szemlélet élt ily módon évszázadokig tovább, miközben maga az ügyintézés már új utakra lépett. (E jelenség a jelzett időszakban valamennyi központi kormányszervre jellemző.) Pedig az ügyirat a kollegiális ügyintézés természeténél fogva a szepesi kamara megszervezésétől, 1567-től fogva az ügyvitel egy bizonyos fázisában már együtt volt, mégpedig a titkár kezében. Egymás mellett feküdtek a tanácsülés alatt és után az ügyet elindító beérkezett irat (pl. királyi, udvari kamarai leirat, magyar kamarai átirat, alsóbb hivatalnok jelentése avagy magánszemély beadványa), továbbá annak esetleges mellékletei, valamint a tanácsülés határozata alapján a titkár által elkészített fogalmazvány és esetleg egyéb csatolt iratok, illetőleg ezek másolatai. Miután azonban ezek együtt a titkártól az irodába kerültek, a fogalmazványt letisztázták és a kiadmányozás megtörtént, tehát az ügy egy fázisa lezárult, az ügyirat darabjait annyiféle külön iratsorozatban helyezték el, amennyit e formai elveken nyugvó szemlélet megkívánt. így mindenekelőtt a fogalmazványt (minuta vagy conceptus expeditionum) választották külön, és azt előbb a tanácsteremben vagy az irodán (cancellaria), később az irattárban (registratura), majd a XVIII. században ismét az iroda egyik részében, a kiadóhivatalban (expeditura) külön sorozatban helyezte el és lajstromozta - korszakoktól függően - az irattáros vagy a fogalmazó, illetőleg a kiadó vagy segédje. Az iratok másik csoportja: a kamarához beérkezett iratok