Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

1662-1664. évi köteteknél) vagy a ty

Diarium diversarum expeditionum" (1672-1673. évi köteteknél); ugyanezt írja elő az 1663-i instrukció a titkár, illetőleg az altitkár számára, hogy tudniillik a tanácsban hozott határozatokat ,pro adjutanda expeditione in diurnum suum diligenter adnotabit" (2. art.). Az 1672 december és 1673 február közt tartott ülésekről vezetett „diarium" az előzőkhöz képest annyiban bővül, hogy az elküldendő iratok regesztáit ülések szerint világosabban tagolja, és az ülés dátumának feljegyzése után gyakran azt is megadja, hogy az ülést hol tartották (a tanácsteremben, az adminisztrátor vagy valamelyik tanácsos lakásán stb.), valamint minden esetben feltünteti a tanácsban részt vevők neveinek kezdőbetűit. Ily módon ugyan csupán egy betűsort kapunk, de ennek alapján könnyűszerrel megállapíthatók maguk a személyek is. Az ülésen részt vevők neveinek ilyenfajta feltüntetése az 1720-as évekig maradt szokásban. Először 1676-ban jelenik meg a címben a protocollum szó {Diarium seu protocollum cameralis, az 1676. január-decemberi négy füzetnél). Ez azután 1689-től állandósul, bár a kötetek jellege 1716-ig ugyanaz marad, mint az előző évtizedekben - eltekintve attól, hogy az éppen működő titkár szűkszavúbb vagy bőbeszédűbb tartalmi kivonatokat készített, gondosabb vagy elsietettebb munkát végzett. Minthogy a XVII. század végén és a XVIII. század elején két titkára volt a szepesi kamarának, akik mindketten részt vettek a tanácsüléseken, s az egyik a latin és a magyár, a másik pedig a német expedíciókat fogalmazta, az általuk intézett ügyekről külön-külön vezettek jegyzőkönyvet, illetőleg naplót. így párhuzamos kötetek maradtak fenn, például az 1689 áprilisa és 1694. novembere, valamint az 1697 januárja és 1699 júniusa közötti időszakról Rau János Jakab német titkár (secretarius germanicus) naplói, az 1690 júniusa és 1694 szeptembere és 1699 januárja és decembere közti időszakról Cziffka János és az őt követő latin-magyar titkárok (secretarü latino - hungarici) naplói. (Mivel Cziffka halála után 1691 januártól áprilisig nem találtak utódot, a latin expedíciókat is a német titkár látta el, 1. az 1689-1694. kötet végén: „Interimale protocollum expeditionum cancellariam latino-hungaricam pertinentium"...) Az 1700-as évek elejéről csak néhány, az adminisztráció 1711 utáni újjászervezése utáni öt évből is mindössze egy-két lapnyi jegyzőkönyvtöredék maradt fenn. Ennek magyarázata - mint az 1716-os, a jegyzőkönyvek vezetésében is fordulatot hozó kamarai vizsgálat irataiból kiderül - az, hogy báró Fischer Mihály adminisztrátor 1702-i halála után a kamara, majd 1712 után ismét „administratio" vezetését átvevő gróf Szentiványi László első tanácsos a tanácsot rendszerint nem hívta egybe, önkényesen intézkedett, a kiadmányok nagy részét pedig saját írnokaival készíttette és küldette el. Az ügyeket az 1716. május 5-i királyi rendelettel kiküldött királyi biztos: báró Viechter Ignác magyar kamarai tanácsos vizsgálta felül 1716-1717 folyamán. Egyik első intézkedése az volt, hogy helyreállította az ügyek kollegiális intézését, és megreformálta maguknak a jegyzőkönyveknek vezetési módját. Az első ülésen - 1716. július 17-én - az egyik kancellista! tanácsülési jegyzővé (protocollista consistorialis) léptette elő, az ülésjegyzőkönyvek készítését - kivéve azt a titkár fel-