Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

VI. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1773-1813

uralkodó 1793. július 19-i, majd augusztus 2-i felsőbb elhatározása az alapítványi birtokokat kivonta az adminisztráció kezelése alól; egyidejűleg a nélkülözhető adminisztrációk (pozsonyi, győri, besztercebányai, pesti, nagyváradi, munkácsi, pécsi és zágrábi) feloszlatását mondta ki. A II. József-féle igazgatási rendszer, az egyesített kamarai-közigazgatási feladatkör megszűnvén, az alapítványi ügyek pedig elesvén, az adminisztrációk nagy része immár pusztán felesleges költségtöbbletet jelentett; csak azokat az adminisztrációkat hagyták meg továbbra is, amelyek - elsősorban az uradalmi igazgatás terén - hasznos közbeiktatott szervek maradtak a kamarai igazgatás hálózatában: a temesvári, a zombori, a kassai és a 16 szepesi város adminisztrációját. A kassai adminisztrációt elsősorban az alapítványi ügyek vonatkozásában érintette az átszervezés. Már 1793. július 27-én elrendelte a magyar kamara az összes közalapítványi pénztáraknak a kamaraiaktól való elválasztását. 1793. november 1jétől felmentette az adminisztrációt a vallásalappal, a tanulmányi alappal és egyéb alapítványokkal kapcsolatos valamennyi ügy intézése alól azon utasítással, hogy a függőben levő ügyeket a határidőig lehetőleg intézze el, az iratokat pedig küldje fel Budára. Később a határidőt december 1-jéig meghosszabbították. 1793 végétől tehát az alapítványi birtokok igazgatása is kikerült az adminisztráció hatásköréből: a Helytartótanács, illetőleg az 1794-ben megszervezett Közalapítványi Igazgatóság vette azt át. (A továbbiakban a kassai kerületbe tartozó alapítványi birtokokat az Igazgatóság irányítása alatt az újonnan szervezett jászói kerületbe osztották be.) Az általános átszervezés során a kamarai uradalmak beosztását is megváltoztatták, és szükségessé vált a kassai adminisztráció státusának átalakítása is. 1793. november 1-jei hatállyal feloszlatták a kassai kerület külön kebelbéli számvevőségét; a jövőben az alapítványi birtokok kiesése következtében lecsökkent számvevőségi teendőket teljesen a kamara számvevőhivatala vette át, az adminisztrációnak e téren - a formális előzetes átnézésen kívül - nem volt a továbbiakban teendője. A tanácsosok számát csökkentették: Sztáray Miklós adminisztrátor alatt a továbbiakban csak két tanácsos szolgált, viszont az előző időszakkal szemben két aktuárius, továbbá három kancellista és egy járulnok egészítette ki a belső szervezetet. Ez az állapot fennmaradt 1813-ig. A kamarai uradalmak közül a lublóit és a podolinit 1793. november l-jétől kivonták az adminisztráció hatásköréből, így tehát csak a sárospataki, regéci, tokaji és a pekléni uradalom a licsérdi (Sáros m.) birtokkal maradt meg jogkörében, amelyekhez viszont feladattöbbletként a korábban külön adminisztrátor vezetése alatt álló ungvári uradalom, a tiszaújlaki (Ugocsa vm.) gazdaság (oeconomia) és a bilkei (Bereg vm.) birtok igazgatása járult. Az uradalmak igazgatási szervezete részben tovább differenciálódott. Sárospatakon és Regécen továbbra is egy-egy prefektus állt - közvetlenül az adminisztrációnak alárendelve - az uradalmak élén, alattuk egy uradalmi írnokkal, pénztárossal, provizorral, kasznárral, a pataki uradalomban a pataki és vencsellői, a regédben a tállyai, fónyi, szántói telkibányai és erdőhorváti ispánnal. Tokajban a prefektus