Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)
I. A SZEPESI KAMARA ELŐZMÉNYEI
nak felülvizsgálatában, 20 majd 1561-ben véglegesen elköltözött Eperjesről Pozsonyba, 21 ahol kamarai tanácsosként működött tovább. Pesthy Ferenc 1560 novemberétől egyedül vezette az igazgatóságot egészen a szepesi kamara megalakulásáig, 1567-ig; mellette egy pénztáros, továbbá a pozsonyi kamara által már 1560-ban kirendelt két ellenőr (contrascriba) működött; ez utóbbiak egyike a tizedügyeket, azok összegyűjtését, bevételét, jegyzékek készítését, a másik - a Werner György családjából származó Kőler Dávid - pedig a pénzbevételeket és kiadásokat, a számadások elkészítését ellenőrizte. 22 A stábot egy írnok (amanuensis): Kremer Mihály egészítette ki. i) Az igazgatóság illetékessége alá tartozó terület Az igazgatóság illetékessége alá tartozó terület határai egyedül nyugat felé voltak állandóak, amennyiben a legnyugatibb, már a „Felső-Magyarország" fogalmi körébe tartozó megyék Szepes, Gömör, Borsod voltak, déli és keleti határait viszont időről időre az állandóan változó politikai és katonai viszonyok, a török hódítás és a János Zsigmonddal folytatott harcok pillanatnyi eredményei határozták meg. Az 1554-es utasítás a határokat illetően általánosságban csak a „Tiszán inneni és túli megyékről" szól, ebbe mindenesetre beleértődött Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, de igényként mint szélső határok Máramaros, Közép-Szolnok, Kraszna, sőt Bihar, Zaránd, Békés, Csongrád, Temes megye is, aminthogy e területek hadiadóját, legalábbis részben, néha be is hajtotta az igazgatóság. A János Zsigmonddal az 1550-es évek második felében kirobbant évtizedes küzdelmek az Erdély és a királyi Magyarország közti határ jelentős hullámzását vonták maguk után. 1556 után a korábban inkább Ferdinándhoz húzó tiszai megyék (elsősorban Bereg, Ugocsa, Szabolcs, Szatmár) kisebb-nagyobb mértékben az erdélyi fejedelem kezén voltak, sőt néhány jelentős felső-magyarországi vár is, mint például Tokaj, Munkács; akadtak azonban olyan évek is, amikor Ferdinánd hatalma terjedt ki Közép-Szolnok, Kraszna, Bihar nagy területeire és váraira. Jellemző, hogy amíg például 1557-ben az északkeleti felvidék Munkácson és néhány erősségen kívül a király birtokában volt, 1564 végén János Zsigmond területe jóformán Kassáig terjedt, mindaddig, amíg 1565-ben a felvidéki főkapitány, Schwendi Lázár sorjában be nem vette és ismét a királyi Magyarország területéhez nem csatolta az olyan fontos végvárakat, mint Tokajt, Szerencset, Szatmárt és másokat. Máramaros megye Huszt várával és sóbányáival korábban Werner felügyelete alatt állt, majd az igazgatóság alatt 1557ig, amikor is Erdély kezére jutott. 1552-től az igazgatóság hatásköre alá tartozott az országrész egyetlen igazán jelentős arany-ezüst bányája, Nagybánya. M E 21. Ben. res. 1560. júl. 31, nov. 26, dec. 14. 21 E 21. Ben. res. 1561. aug. 27. 22 E 21. Ben. res. 1560. aug. 31.
