Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IV. A SZEPESI ADMINISZTRÁCIÓ (KAMARA) TÖRTÉNETE 1672-1723

Kalló, Tokaj, Putnok, Balog, Murány, Szatmár, Kisvárda stb.). A 90-es években azonban a főbb katonai központokban azoktól független, önálló élésügyi szervezet alakult ki. A központi élésház Kassán volt (finalisai: Eperjes, Lőcse, Makovica, Szendrő, Szepes), azonkívül Tokajban, Kallón, Szatmáron (filialisai: Huszt, Kővár, Nagybánya), Munkácson, Ungváron, Murányban tartottak fenn magtárakat. A nagyobb élésházak élén prefektusok, a kisebbekén élelmezési tisztek (annonae officiales) álltak, akik a kamarai tanács irányítása alatt működtek. Az egyes központokban kisebb-nagyobb létszámú alsóbb tiszt viselőgárda és munkások (éléssütők) dolgoztak. Az udvar szempontjából oly fontos feladatkör bizonyos fokú elkülönítése a kamara egyéb ügyköreitől már az 1690-es években megindult. Az élésházak számadásait a kamarán belüli külön gabonaügyi számvevőség vizsgálta felül, és elfogadásra közvetlenül az udvari kamarához terjesztette fel azokat. Már a hetvenes évektől közvetlen rendeletek útján az udvari kamara szabályozta a legapróbb részletekbe menően a gabonaszállítás, felosztás, értékesítés, kimérés kérdéseit. A Breiner-bizottság a gabonaügy vonatkozásában nyíltan is az udvari kamara alá rendelte a szepesit, és - a magyar kamara tiltakozása, valamint a határozat bizonyos fokú módosítása ellenére is - az udvar közvetlen irányító szerepe a továbbiakban is itt érvényesült a leghatározottabban. 1695-ben a külön gabonaügyi számvevőséget megszüntették ugyan, de a számadásokat továbbra is az udvari kamarához kellett felküldeni. Emellett az uralkodó külön főgabonabiztost (superior annonae commissiarius) küldött ki Kassára, aki a kamarával együtt intézte ugyan az élésügyeket, de annak nem volt alárendelve. Végül az állandó hadsereg felállítása után, az 1710-es évek második felében a katonaság élelmezésének szervezetét új alapokra fektették, és a gabonaügy igazgatását végleg kivonták a kamara hatásköréből. Erre a célra külön, katonai igazgatás alatt álló nagy központi magazinok szolgáltak (Kassa, Eperjes, Lőcse, Munkács, Ungvár, Várad). A katonaság ellátásának terhe annyiban továbbra is a szepesi adminisztrációra nehezedett, hogy a szabályok szerint a fiskális uradalmakban termett valamennyi gabonát, továbbá az ezután is bérelt és behajtott tizedgabonát be kellett szolgáltatnia a katonai magazinokba, annak további sorsára nézve azonban már nem volt befolyása. j)Adók A hadiadó kezelése már 1635 óta kikerült a kamarai igazgatás alól, és a megyék feladatává vált. A Lipót-féle abszolutizmus idején maga az adóügy is átalakult. Az új rendszert 1671-ben császári nyílt parancs vezette be, amely szerint minden megye vagy város köteles volt az ott tartózkodó katonaságot eltartani. Pénzbeli adó helyett az egyes falvakra, városokra terményekben rótták ki a katonák eltartására szolgáló „porciót" (élelem, takarmány, lakás, fűtés stb.). Az adó felosztása: a repartítio elvben továbbra is a megyék és a városok feladata lett volna, a gyakorlatban azonban a porciót legtöbbször maga a katonaság vetette ki és hajtotta be szörnyű kegyetlenkedések, kihágások, véres jelenetek közepette, önkényesen és a megálla-