Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

testületté formálta. A táblai, vagyis a kúria előtt pervitelre jogosult ügyvédek a kir. tábla fegyelmi felügyelete alatt állottak s ügyködésüket rendtartások szabályozták, így tartoztak ügyfeleik iratait a saját magánirataiktól elválasztva s ügyfelenkint rendezve tartani. Ha az ügyvéd meghalt, ezt hozzátartozóinak a kir. táblán azonnal be kellett jelenteniük, ha az ügyvéd öregség, betegség, valamilyen hivatal elnyerése miatt az ügyvédi praxissal felhagyott, a bejelentést természetesen saját maga kellett hogy megtegye. Ilyen esetekben a kir. tábla az ügyvéd iratait kiküldött közege által átvétette s beszállíttatta a kúriai levéltárba vagy gondnokot rendelt ki az elhalt vagy működni megszűnt ügyvéd ügyeinek felszámolására. A peres felek irataikat akár az ügygondnoktól, akár a kúriai levéltárból, ahova az iratok gondnok kirendelése esetén is végső soron kerültek, mindenkor visszavehettek. Ilyen ügyekre vonatkozó iratok és a felek által a kúriai levéltárból viszszakért ilyen iratok átvételi elismervényei találhatók a Correspondentiae officiorum subalternorum Curiae Regiae O 17 és a Reversales O 54 állagokban is. Sokszor azonban az ügyfelek elhalálozása, a per feladása miatt az iratokat senki sem vette vissza, azok tehát a kúriai levéltárban maradtak s ott belőlük az itt tárgyalt fond alakult, mely elnevezésének az egykorú iratokban előforduló teljesebb alakja: Acta diversorum causantium cum morte advocatorum ad Archívum Curiale reposita. Ugyanebbe a fondba vonódtak be a szegények ügyeinek ingyenes vitelére a XVIII. században rendszeresített ügyvédségnek, a pauperum advocatusoknak a felekkel kapcsolatos irathagyatékai is, melyek a fentiekhez hasonló okból és módon — bár kisebb mennyiségben — kerültek a kúriai levéltárba. A fond csak a XVIII. század vége és a kir. kúria 1869-ben történt megszűnése közötti korszakban működött ügyvédek után maradt iratokat tartalmaz, a fond tehát mint levéltári egység XVIII—XIX. századi képződmény. A benne foglalt iratok azonban a legkülönfélébb korúak, közöttük XIII. századi eredeti oklevéltől XIX. századi dokumentumokig mindenféle természetű irat található volt, amit a felek pereikben, jogügyleteikkel kapcsolatban vagy egyébként kezelés végett ügyvédjüknek átadtak vagy ami az ügyvédeknek megbízóik ügyeiben folytatott tevékenységéből keletkezett. Az 1950-es években az 1526 előtti években kelt okleveleket az iratok közül kiemelték és az Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményébe (Q szekció) osztották át, helyükön itt csak őrjegy maradt. E hiányoktól eltekintve az 1526—1869 közötti időből a fon d ma is igen változatos tárgyú és természetű iratokat tartalmaz főleg a XVIII. század közepe és a XIX. század közepe közötti korszakból. A fond a következő 4 állagot foglalja magában: az O 69 törzsszámú állagban van az anyag túlnyomó többségét alkotó tulajdonképpeni „acta post advocatos", míg a további három, az O 70, O 212, O 213 törzsszámú állag anyaga kisebb részben az illető ügyvédek, illetőleg kir. táblai kancellista hivatalos tevékenysége során keletkezett iratokból, nagyobb részben pedig a saját családjukra vonatkozó, vagy azok által létrehozott iratokból áll. Az iratokban 1945-ben a Budapesten folyó hadműveletek során jelentékeny kár esett, de még nagyobb kár érte a levéltárban 1956-ban kitört tűzvész folytán.