Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

terekkel, referens-bírákkal, ügyvédekkel, a királyi ügyek igazgatóságával, megyékkel, városokkal, az abszolutizmus idején császári biztosokkal, a pestkerületi főtörvényszékkel, az országos pénzügyi ügyészséggel (Finanzprokuratur), 1861tó'l ismét a kir. személynökkel, a kir. ítélőtáblával, a legfőbb ítélőszékkel, az Országos Levéltárral. Az 1849 előtti iratok főleg országgyűlések idején képződtek, amikor a kir. tábla Pozsonyban tartózkodott és a protocollista, később az expeditor is a hivatallal együtt Pozsonyba ment, a levéltár pedig Pesten maradt vissza és személyzete a távollevők különböző feladatait is ellátta. Az iratok tárgya: pereknek vagy más iratoknak az ügyintézéssel kapcsolatos küldözése, kikérése, kerestetése a kúria pesti és pozsonyi részlege, a referensi pertárak, kúriai személyek, s az említett többi hivatal közt, továbbá elhalt bírák és ügyvédek irattárainak beszállítása, perek kiadmányozása, ügyvédi diploma kiállítása, ítéletek kinyomatása, a kúria épületének és pénztárának ügyei, a kúriai alapok kezelése, személyzeti ügyek, az 1849. és 1861. évi átalakulással kapcsolatban felhalmozódott aktatömegek felszámolása érdekében tett intézkedések. Az iratok tehát elsősorban a régi és a visszaállított kir. kúria, az abszolutizmus idején helyébe lépett felsőbíróságok belső ügyvitelére, iratkezelésére nézve jelentenek forrásanyagot. Természetesen egyes iratok érdekesebb tartalmúak is. Az ügyviteli kérdésekkel kapcsolatban hatásköri problémák (pl. városok jogállása) is felmerülnek. A törvényhatóságok sürgetésére meginduló aktakeresések betekintést engednek a feudális jogszolgáltatás működésének fogyatékosságaiba, a perek elhúzódásába. Az első fokon kimondott marasztaló — gyakran halálos — ítélet után 2—3 évvel is sürgetik, illetőleg keresik az elkallódott elintézetlenül maradt pereket, miközben a rab a megye, város vagy úriszék börtönében hiába várja sorsának eldó'lését. A kúriai személyek hivatalos levélváltásában olykor szubjektív megjegyzésekre is sor kerül pl. vélemény nyilvánítása 1848. március 15.-ének eseményeiről. Az abszolutizmus- és provizóriumkori iratok mutatják azt a zűrzavart, ami 1849 után a jogszolgáltatásban bekövetkezett, s érzékeltetik az 1861 utáni átalakulás újabb nehézségeit. Az iratváltásokon kívül az utolsó két csomóban más, nem levelezés jellegű iratok is fennmaradtak: hivatali esküminták, a kúriai levéltárban készített perkiadványok és hiteles másolatok fogalmazványai, térítvények, érdekesek e csomókban lévő legkülönfélébb iratjegyzékek az 1849 előtti és utáni időből, ügyvédek által kikért, haláluk után a levéltárba beszállított, a referensi pertárakból kivett s viszsza nem szolgáltatott vagy az alsóbb bíróságoknak visszaküldött perekről, perfajták szerint összeállított jegyzékek az abszolutizmus alatt befejezés végett a bécsi legfelső bírósághoz (Oberster Gerichtshof) felterjesztett, vagy az illetékes Oberlandesgerichtekhez áttett, Horvát-Szlavónországnak kiszolgáltatott perekről. Az állag iratrendszerét és kutatási lehetőségeit az alábbiak mutatják: Az 1. csomó 5 kötegből áll. Közülük kettő a kiadó 1816—1832, 1833. évi, további kettő az iktató 1833—1834. évi, s egy köteg a levéltár 1833. évi iratait tartalmazza. Az iratok mind jelzetlenek (számozatlanok), kötegenként a napi dátumok szerint vannak rendezve, segédletük nincs.