Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

s a szintén gyors eljárásban tárgyalandó perek (mint például a bánya- és a válóperek) miatt a kir. táblának külön neoacquistica törvényszakokat, illetőleg törvény szüneti és országgyűlési (diaetai) üléseket és ülésszakokat kellett tartania. A fenti változásokkal kapcsolatban a XIX. század elején az ülések formája is módosult. 1808-ig a kir. tábla minden ügyet teljes ülésben tárgyalt, és csak teljes ülést tartott. Az egyre növekvő munkatorlódás azonban a plenáris ítélkezés feladására s a tanácsrendszer alkalmazására vezetett. 1809-től tehát, a bizonyos ügyek számára ezután is fenntartott teljes üléseken kívül, a kir. tábla szükség szerint 2—3 tanácsra szakadva tárgyalt. A tanácsülések rendesen a teljes ülésekből váltak ki oly módon, hogy a teljes ülés elé tartozó ügyek elintézése után a bírák egy része helyben maradt, s mint „egyik tanács" (Senatus unus) folytatta az ülést, míg a többiek külön helyiségbe átmenve mint „másik tanács" (Senatus altér, criminalis vagy az elnökről elnevezett tanács) kezdtek munkához. Az említett rendkívüli ülésszakokban a munka* súlypontja még fokozottabb mértékben a tanácsokra tolódott át, hiszen az ilyen üléseket főleg éppen a gyorsabb ügyintézést kívánó perek folyamatos feldolgozása érdekében vezették be. A polgári pereket eleinte mindig plenáris ülésben intézték s 1808-ig a bűnpereket is. A teljes ülésből kiváló külön tanács előbb csak bűnpereket tárgyalt, majd a polgári perek is gyakran tanácsok elé kerültek, sőt e két ágazat össze is fonódik: vannak mind polgári, mind bűnügyekben ítélkező vegyes tanácsok. Ha tanács kiküldés nem történt, az 1809 óta egyébként mindig tanácsban intézett bűnperek újból teljes ülés elé kerültek. A plenáris ülések, a polgári, büntető, vegyes és bizonyos célra delegált tanácsok, s a különböző törvényszakok jóformán évenként változó rendszerének áttekintését a tanácsi jegyzőkönyvek együttes, külön-külön vagy a terjes ülési jegyzőkönyvekkel való különböző módszerű egybekötése is megnehezíti és ezért szükségessé válhat, hogy a kutató — körülhatárolt tárgy esetén is — az év (évek) minden kötetét átnézze. Megemlítendő még, hogy a kir. tábla különféle üléseiről először fogalmazványok vagy fogalmazványszerű vázlatos feljegyzések készültek, ezek alapján kellett volna azután a végleges, majd a tisztázott jegyzőkönyv szöveget leírni. Tisztázatok azonban csak egyes években készültek az ülésszakokról vagy tanácsülésekről, egyébként magukat a fogalmazványokat vagy fogalmazványvázlatokat tették a sorozatba, mely tehát ilyen különféle jellegű szövegekből áll. Előfordul, hogy egyes ülésekről két párhuzamos, egymást kiegészítő szövegvariáns található a kötetekben, részint egymás mellé bekötve, részint különállóan. A jegyzőkönyvek állaga 1945-ben a hadműveletek alatt súlyos károkat szenvedett: kötetek, füzetek megrongálódtak, bekötetlen jegyzőkönyvek széthullottak. A háború utáni újjárendezés során a duplum-szövegekből az elpusztult vagy az állagból eredetileg is hiányzónak talált jegyzőkönyvek a lehetőségig pótoltattak. A fősorozatba foglalt köteteken kívül ugyanis a jegyzőkönyvekből több köteg duplum-példány is volt. Ezeknek a rekonstrukcióhoz fel nem használt része szerepel az állagáttekintésben mint külön duplum-sorozat (129. rakszám). Úgy látszik, hogy egész év jegyzőkönyvei nem vesztek el: azokban az években, melyekből itt