Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

gyak végtelen változatosságáról az alábbi összefoglalásban is csak áttekintést nyújthatunk. Az iratok között általános történeti eseményekkel, szereplő' történeti személyekkel kapcsolatos tárgyúak is találhatók, főleg a XVII—XVIII. századi függetlenségi harcokra vonatkozóan, így Erdély és a Habsburg-Magyarország közötti harcok idejéből, majd Erdély lehanyatlásának korszakából, pl. Tokaji Ferenc vezette hegyaljai felkelésre, a bujdosók és Thököly harcaira, II. Rákóczi Ferencre és szabadságharcára vonatkozó különféle adatokkal. Ilvenek pl. tanúkihallgatások a Rákóczi-birtokokról, a harcok során városok és magánosok által szenvedett károkról, Beleznay János raboskodásáról, Korponayné Géczy Julianna értéktárgyairól, Bottyán János anyagi ügyeiről. A későbbi korszakból a történeti eseményekkel kapcsolatos tárgyak egyre ritkulnak, de szórványosan végig megtalálhatók, pl. adatok a Temesközt felszabadító 1716—1718. évi török háború idején a katonaságnak kiállított eló'fogatokról, az osztrák örökösödési háború idején az 1740-es években hadifoglyok által behurcolt járványról, az 1809. évi francia megszállás idején volt vagyonmenekítésről. Több adat van a lakosság összetételére, ennek változásaira, kisebb-nagyobb területek, helységek elnéptelenedésére, újratelepítésére, bizonyos területek lakott helyeire, ezek nevének változásaira, balkáni népelemek (görögök, szerbek, románok) megtelepedésére, egyházi és társadalmi szervezeteikre, pénzügyleteikre, ellentéteikre egymás között és a lakosság többi részével. Különösen gazdag az anyag a parasztság helyzetére, rétegeződésére, mindennapi életére, terheire, elnyomatására, illetőleg nemzeti és antifeudális mozgalmaira vonatkozó adatokban. Mint említettük, több irat utal Tokaji Ferenc felkelésére, de más kisebb mozgalmakra is: a bukovici parasztzendülésre, jobbágyok által elfoglalt irtványföldekre, szolgabíróval szembeni ellenszegülésre, urasági szolgák megverésére, jobbágyok szökésére, városba menekülésére, dézsma megtagadására, dézsmálás kijátszására, a jobbágy ellenállás minden megnyilvánulására. Mint említettük, az iratok tekintélyes része birtokjogi vonatkozású. Ezek közül legérdekesebbek azok, amelyekben a tanúkihallgatás várak, kastélyok, uradalmak tartozékainak, sz. kir. és mezővárosok, helységek, puszták, erdők, majorsági vagy irtványföldek területének, határainak megállapítására vonatkozott. Ezek és a hasonló tárgyú iratok történeti adataikon kívül az egykorú földrajzi viszonyoknak, főleg a kultúrtáj egykorú állapotának rögzítésével s rengeteg helyrajzi és személynév fenntartásával a legkülönbözőbb irányú kutatások számára szolgálhatnak forrásanyagul. Nem maradnak el azonban érdekességben azok az iratok sem, melyek birtokok kezelésére, jövedelmeire, javítására vagy romlására, szőlők, erdők állapotára, telepítésére, használatára, nagyban űzött halászatra, általában a XVII—XVIII—XIX. századi gazdálkodásra őriztek meg színes, közvetlen adatokat. Sokrétűségénél fogva itt csak röviden fogható össze az ipar, kereskedelem, forgalom, pénz- és hitelügyletek egykorú viszonyaira, az árutermelés, pénzgazdálkodás fejlődésére, a feudális termelési viszonyok között egyre jobban jelentkező kapitalisztikus vonásokra adatokat nyújtó forrásanyag. A tanúvallomásokban