Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

azután a Processus delegatorii címszavai vannak bejegyezve. A mutatóban csak személy- és helyneveket indikáltak, tárgyi címszavakat nem. A címszavak egy része utalás arra a betűre és számra, ahol az ügyre vonatkozó érdemleges bejegyzés található, mely megadja a perben álló személyek nevét, a per fajtáját és tárgyát (helynevekkel), a perfelvétel évét és az irat folyószámát. A bejegyzések minden betűnél növekvő számrendben következnek egymás után, a mutató így bizonyos nehézségekkel elenchusként is használható. Címe ezért „Elenchus et index". Kutatásnál az irat meghatározásához az állagon belüli folyószám megjelölése szükséges. O 2. PROCESSUS DELEGATORII (Delegált perek) 1694—1783 3 csomó 1—3. Iratok 1694—1783 3 csomó — „Elenchus et index processuum octavalium et delegatoriorum" 1694—1783. [Közös mutató ehhez és az O 1 állaghoz. Felvéve az O 1 leltárában.] Delegálás — bíróküldés — az egykorú perjogban bizonyos ügy elintézésére valamely nem competens bíróság kirendelését, vagy az ügy számára külön bíróság, illetőleg vizsgálóbizottság létrehozását és kiküldését jelentette. A hatáskör és az illetékesség fogalma ez időben még nem vált el egymástól, competentia alatt mindkettőt értették, a delegálás is mind a hatáskör, mind az illetékesség hiányát áthidalhatta. (A polgári korszakban a bíróküldés már csak azonos hatáskörű bíróságok valamelyikének kirendelésére, tehát csak az illetékesség átruházására szorítkozhatott.) Bíróság vagy bizottság delegálása, az uralkodó általános joghatóságából kifolyólag, elsősorban a király jogkörébe tartozott. Delegálhatott még, szintén a király hozzájárulásával az országgyűlés, továbbá a maga hatásköre vagy illetékessége szerint a nádor (pl. jászkun-ügyekben, törvényhatóságok határvitája esetén), a horvát bán (Horvát-Szlavónia területén) és a tárnokmester (városi ügyekben). A delegálás ennek megfelelően királyi rendelkezéssel, országgyűlési végzéssel s a nádor, a bán vagy a tárnokmester bírói parancsával a delegáló hatóság saját kezdeményezéséből vagy a felek kérelmére történt. Szabály szerint ezeket a kiküldött bíróságok (bizottságok) által tárgyalt peres ügyeket nevezték processus delegatorii-nak, de a gyakorlatban így neveztek néha olyan pereket is, melyekben a felek között történt közvetlen megegyezés (compromissum) alapján járt el választott bíróság, mely per pontos megnevezése nem a processus delegatorius, hanem a processus compromissionalis volna. Az itt tár-