Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

Az állag a Tiszántúli kerületi tábla ülésjegyzőkönyveit és a Justitia Josephina idején külön kötetekbe kötött jegyzőkönyvi mutatókat tartalmazza. Az ülésjegyzőkönyvek eleinte (1724—1785 között) több évenként, a Novus Ordo korában fél-, ill. negyedévenként, 1791-től általában évenként vannak egybekötve. A jegyzőkönyvek szövegének szerkezete a korszak folyamán több változáson ment keresztül. A sorozat első kötetei inkább leveleskönyveknek tekinthetők, mint jegyzőkönyveknek. Ezekbe ugyanis bemásolták a felsőbb helyről érkezett elvi rendelkezéseket, a kerületi táblai felterjesztéseket, felek beadványait, különböző bírósági aktusokról készült jelentéseket, permellékleteket stb. Az első köt étben megtalálható a kerületi tábla személyzetének illetményéről készített kimutatás, valamint a kerületi táblák részére 1723-ban kiadott működési utasítás (instructio) is. A negyvenes évek vége felé a kötetek már kezdenek jegyzőköny-formát ölteni. Ekkortájt kezdték el ugyanis rendszeresen feltüntetni a napi ülések jegyzőkönyveinek elején a jelenvolt összes bírák nevét, ami a szorosabb értelemben vett ülésjegyzőkönyveknek elengedhetetlen kelléke. A jegyzőkönyvek áttekinthetőségének megkönnyítése céljából 1750-től kezdve az egyes évek jegyzőkönyveihez repertóriumot (mutatót) is készítettek, amelyet a megfelelő év jegyzőkönyv-anyagának a végén helyeztek el. A mutató betűrendben adja a felek nevét és a tárgyi címszavakat. 1771-tŐl kezdődően a kerületi tábla elé került ügyeket a jegyzőkönyvekben évente újra kezdődő folyószámozással látták el, 1774-től pedig az egyes ügyekben hozott ítéletek „Deliberatum est" címszó alatt kezdenek elkülönülni a per szövegének többi részétől, de még nem következetesen. A jegyzőkönyvekben azonban később is előfordulnak olyan ügyek, amelyekből hiányzik a számozás és a „Deliberatum est" különállósága, sőt olykor még leveleskönyv-szerű részek is találhatók. Akárcsak a többi kerületi táblánál, itt is jelentős változás tapasztalható a Justitia Josephina kori köteteknél. A jegyzőkönyvek elején ugyanis az ülésen megjelentek névsora mindig pontosan megtalálható. Ekkor az ügyeket is következetesen folyószámozták és a vonatkozó bejegyzéseket két hasábra írták. A lap bal oldalára az ügy meritumát, a jobb oldalra pedig az ügyben hozott határozatot vagy véleményt (conclusum, votum, opinio) jegyezték fel. A többi kerületi tábla ülésjegyzőkönyv-sorozatától e sorozat annyiban különbözik, hogy a kéthasábos szerkesztés itt a Justitia Josephina korszaka után is rendszeressé vált, és fennmaradt egészen a tábla 1869-ben történt végleges megszűnéséig. A jegyzőkönyveket itt is — akárcsak a Dunántúli kerületi táblánál — 1837-től kezdik magyar nyelven vezetni, azelőtt pedig latin szöveggel írták. Az ülésjegyzőkönyvekhez — mint fentebb láttuk — 1750-tŐl kezdődően van segédlet a kötetek, ill. — ahol több év anyaga van egy kötetben — az egyes évek szövegének végére bekötve (a Novus Ordo-kori mutatók — mint láttuk — külön kötetekben) vannak. E mutatók a lapszámokra utalnak. A feudális-kori mutatókban a felek nevei vagy tárgyi címszavak találhatók, a provizórium-kori kötetekben azonban részben semmi mutató nincs, részben csak számmutatók vannak, e mutatók iktatószámot és az ügy előadásának (tárgyalásának) napját tüntetik fel. így ez utóbbiak csupán az iktatószám vagy a dátum ismerete alapján használhatók.