Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
lefolytatásával kapcsolatban keletkezett különböző egyéb iratféleségek is: keresetlevelek, kérvények, jelentések, tanúkihallgatási jegyzőkönyvek stb., valamint a legkülönbözőbb permellékletek: oklevélmásolatok, záloglevelek, nyugták, elismervények, genealógiai táblák, birtokösszeírások, jövedelemkimutatások és egyéb (főleg ingó) vagyonokról készített leltárak stb. [L. a kerületi táblák általános bevezetésében az azok hatásköréről elmondottakat és a Dunán inneni kerületi tábla polgári és csődpersorozatának (O 106) leltárát.] Az anyag irattári rendszere: a sorozaton elejétől végigfutó folyószámozás (1—4937), amely a 4504. számig nagyjából az időrendet követi. A mondott szám után következő jelzetek alatt a sorozat végére újabban beosztott perek, ill. pertöredékek találhatók. Ez az anyag a kerületi tábla volt vegyes, rendezetlen anyagából az 1959. évi rendezés alkalmával soroltatott ide. Folyószámozása 4505—4937-ig terjed, ennek — 28 csomónyi irat — alapja azonban nem az időrend volt (a leváta ideje ugyanis sok esetben nem volt megállapítható), hanem a felperesek betűrendje szerint történt. Az állagban előforduló nem nagyszámú csődper a rendes polgári perek közé van besorolva. Itt tehát a csődperek nem alkotnak külön sorozatot az állagon belül (mint a Dunán inneni ker. tábla hasonló állagában), ezért itt az állag nevében — „Polgári persorozat" — sem jut kifejezésre, míg amott az állagnévben — „Polgári és csődperek" — is kiderül, hogy a csődpereket elkülönítették. A fentiek szerint az O 106 állagban található tömegesen csődper. A kutatáshoz a fentebb (311—312. raksz, a.) kimutatott két kötet mutató szolgál. Ennek I. kötete kb. az 1830. év előtt, II. kötete kb. ez év után levált pereket tartalmazza, de a két kötet tartalma ölelkezik: az I. kötetben későbbi, a II. kötetben korábbi perek is előfordulnak. Mindkét kötetben külön rész a felperesek (A—Z) és az alperesek (A—Z) mutatója. A kétféle mutatózás azonban csak a II. kötetben foglalt 4504. számig megy. A 4505—4901 számokhoz — az említett 1959. évi rendezés alkalmával — a felperesek nevének betűrendjében tagolódó pótindex készült. Ez gépeletlen kéziratban, összefűzetlen ívlapokon, a II. kötet végére van betéve. Az állag legvégére legutóbb elhelyezett néhány (4902—4937) tétel a pótmutatóba még nincs felvéve, ezekhez jelenleg semmiféle mutató nincs. A mutató és a pótmutató az indikált néven és a per folyószámán kívül megadja az ellenfél nevét és a leváta évét, előbbi ezeken kívül a per fajtáját is. A mutató mindkét kötetének mindkét (felperesi és alperesi) részében, valamint a pótmutatóban a bejegyzések minden betűn belül a folyószámok növekvő rendjében következnek egymás után. Név alapján történő kutatás a mutatóból, ill. a 4505. számtól kezdve a pótmutatóból a folyószám kikeresésével lehetséges; tárgy szerinti kutatást azonban — erre alkalmas segédeszköz nemlétében — csak a mutató elenchus-szerű végignézésével és csak a perfajtákból való következtetés által engedett mértékig lehet végezni. A pótmutató — a perfajtákat nem tartalmazván — még ily erősen korlátozott tárgyi kutatást sem enged, az utolsó tételek pedig, mint láttuk, egyáltalán nincsnek mutatózva.
