Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
amely az 1724—1765 évek anyagát tartalmazza, csupán rövid, szűkszavú bejegyzéseket tartalmaz a tábla előtt megfordult ügyekre vonatkozóan; pl. a pereknél a kereset rövid ismertetése után csak az ügy tárgyalás alá vételének terminusát jegyezték be. Ebben a kötetben ítéletszövegek nem találhatók. Megjegyzendő, hogy a kötet elején bevezető szöveg van, amely név szerint sorolja fel az újonnan alakult kerületi tábla bíráit és egyéb alkalmazottait (jegyző, kiadó, írnokok). Itt találhatók továbbá a személyzet egyes kategóriáira kötelező eskü mintái, valamint különféle peres iratok (actio, certificatio, illetőleg evocatoriae stb.) formulái. — A kerületi tábla napi ülései jegyzőkönyvének elején mindig a felsőbb helyről, általános elvi ügyekben vagy egyes konkrét perekben beküldött rendeletek, ill. bírói parancsok felolvasásának tényét rögzítették (ha voltak ilyenek) és csak az után jegyezték be a benyújtott pereket. Az 1766—1770. évekből jegyzőkönyvek nem maradtak fenn. A jegyzőkönyvek terjedelme 1771-től kezdve azzal bővül, hogy azontúl már a perekkel kapcsolatban hozott ítéletek szövegét is bejegyezték. Az ítéletszövegekkel kiegészült bejegyzésekből a per lényege teljesen megismerhető, mivel — amint a bevezetésből is kitűnik — a kerületi tábla — a Justitia Josephina rövid korszakát kivéve — elsőfokú bíróság volt. (A fellebbviteli bíróságoknál ugyanis az ítéletek — különösen, ha az alsóbb fokú fórumok ítéletét nem változtatták meg — a kutató számára jóformán semmit nem mondanak. Pl. Sententiam sedriae comitatus approbari.) A jegyzőkönyvek a Novus Ordo rövid korszakában az előbbinél határozottabb és szabatosabb formát kaptak. Ez évek köteteiben ugyanis az üléseken részt vett és a valami okból távol maradt assessorok nevét is feltüntették. A szöveg itt sokkal áttekinthetőbb, mint akár az előző, akár a későbbi évek köteteiben, mert azt félhasábosan írták, és az ügyeket évente újra kezdődő folyószámokkal látták el. Meg kell említenünk viszont, hogy az ítéleteket ekkor nem jegyezték be a protocollumokba, bár az — mint fentebb mondottuk — már 1771-ben szokásba jött. A Józsefi korszak éveiben — mind a korábbi, mind a későbbi időszakhoz képest — meglepően sok a ker. tábla előtt megfordult s bejegyzett ügyek száma, ami e fórum hatáskörének jelentős kiszélesedésével áll összefüggésben. A Novus Ordo után a jegyzőkönyvek szerkezetének színvonala kissé visszaesik: 1792—1821 között nem tüntetik fel a jelenlevőket, ami a szöveg vizuális tagolódása szempontjából sem kedvező: az áttekinthetőséget is zavarja. 1822-től a bejegyzések ismét feltüntetik a jelenlevőket, így a jegyzőkönyvi forma újból szabályossá válik. Az ezutáni jegyzőkönyvek már fejlett kivitelben készültek. Szövegüket 1843—1848 és 1861—1869 között magyar nyelven, 1843 előtt latinul írták. A tanácsülési jegyzőkönyvek 1724—1785. évi köteteihez nincs mutató, így névre vagy tárgyra irányuló kutatás esetén a köteteket át kell lapozni. Az 1786. év utáni jegyzőkönyvi mutatók — a jegyzőkönyvekhez hasonlóan — szintén különböző részletességűek: van amelyekben csak a felperesi nevek, másokban viszont mind a felperesi, mind az alperesi nevek indikálva vannak; tárgyi címszavakat csak elvétve, kivételesen adnak. A mutatók ezen kívül tartalmazzák az ügy megtalálásához szükséges legfontosabb adatokat (rövid tárgykivonat, a jegyzőkönyv lapszáma, esetleg a tanácsülés száma, és — ha van — az ügyek tételszáma).
