Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

JEGYZETEK 1 E szabály alól, természetesen, volt kivétel is. így pl. az 1838. február 15-én kelt királyi rendelet Pálfly József újonnan kinevezett tiszántúli ker. táblai elnöknek megengedi, hogy hivatali esküjét a ker. tábla előtt tegye le. (O 123. Tiszántúli ker. tábla, Tanácsülési jegyzőkönyvek.) 2 A 35. M. kanc. lt. Conceptus expeditionum. 1723. október JNs—27. O 123. Tiszántúli ker. tábla levéltára. Tanácsülési jegyzőkönyvek I. k. pag. 653—662. 3 Ha valamilyen rendkívüli esemény indokolta az ülésszakok elhalasztását, ahhoz az uralkodó beleegyezése kellett. így pl. Mária Terézia 1788. május 9-én kelt rendeletében engedélyt ad a Dunántúli kerületi táblának arra, hogy ülésszakát Szent István napjáig elhalássza, mivel Kőszeg városában tűzvész pusztított (O 111. Dunántúli ker. tábla, Decreta regia, 1778. JNs 367.) 4 O 111. Dunántúli ker. tábla lt.-a, Szabályrendeletek, ügyviteli iratok, 1732 JNs 37. s

O 111. Dunántúli ker. tábla, Szabályrendeletek, ügyviteli iratok, 1770. JNs 226. 6 O 111. Dunántúli ker. tábla, Szabályrendeletek, ügyviteli iratok, 1730 JNs 29. 7 O 111. Dunántúli ker. tábla, Szabályrendeletek, ügyviteli iratok, 1770 JNs 227. 8 Csergheő, Franciscus: História Tabulae Judiciariae Districtualis Trans Danubianae, Sopronü 1824. pag. 109. ' O 114. Dunántúliker. tábla, Justitia Josephina-koriiratok, Taxamts-Correspondenz, JNs 79. 10 Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Levéltári szakmai továbbképzés, felsőfok. Bp., 1961. 55., 67. 11 A kerületi táblák hatáskörébe 1840 után azoknak a nemeseknek a csődperei tartoztak, akiknek nemesi javai több megye területén feküdtek, de az országban nem volt állandó lakhelyük, vagy pedig külföldön éltek. Ha az ilyen peresített nemesi javak több kerületi tábla illetékességi területén feküdtek, akkor a hitelezők folyamodására az uralkodó jelölte ki e fórumok közül azt, amelyik a csődperben bíráskodott. 12 A költségek kímélése szempontjából a végrehajtás módját a pénzbeli elmarasztalásokra vonatkozóan az 1836. évi 15. tc. 21. §-a úgy módosította, hogy a kerületi táblák előtt befejezett perek ítéleteinek végrehajtása, ha az elmarasztalás nem haladja meg a 12 000 forintot, általában — megkereső levél mellett — az illető törvényhatóságok által eszközöltessék. Abban az esetben pedig, ha az elmarasztalás ezt az összeget meghaladja, az illető kerületi tábla a felszámítandók felszámítása, a lefoglalandó tárgyak kijelölése, megbecsültetése és zár alá vétele végett kebeléből egy táblabírót küldjön ki; de ha a később következő árverésre szükség lesz, mind a terminus kitűzése, mind az árverés és ítélet végrehajtása ugyancsak megkereső levél útján — az illető törvényhatóság által fog eszközöltetni.