Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

lásból kimaradt felterjesztésekkel, a „Libelli appellationales" megjelölés ugyanis — tágabb értelemben véve — amazokra is alkalmazható. A beadványokkal (2. sorozat) kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azokban a felek (köztük gyakran a kir. fiscus, városi ügyész, kereskedelmi társaság vagy ilyenek tagjai stb.) rendszerint csak magát a fellebbezést jelentik be, illetőleg annak engedélyezését s ehhez a tárnoki szék ítéletlevelének kiállítását kérik, néha azonban a birtokon belüli fellebbezés, vagy (szegényjog alapján) az illetékfizetés nélküli fellebbezés megadásáért folyamodnak. A fellebbezés 1807-ig a kir. táblához történt, azután — az 1807. évi 9. tc. értelmében — egyenesen a hétszemélyes táblához. E jogszabály alapján ugyanis — mint a bevezetésben is láttuk — ezután csak a „levata" (perfelvétel) történik a kir. táblán, az ügyek érdemleges eldöntése a hétszemélyes tábla hatáskörébe tartozik (a kir. tábla nem hoz ítéletet, csak felveszi és átteszi a pert a hétszemélyes táblára). Az állag iratai, mint forrásanyag, inkább hivataltörténeti (jogtörténeti) szempontból értékesek, mivel a fellebbezés tényét mutatják és (a fellebbezést kérő beadványok) felhívják a figyelmet, hogy az illető ügy végleges befejezését dokumentáló iratok a kúriai levéltár Processus appellati c. állagában (O 21) keresendők. Ez iratok egyébként közvetlen forrásadatokat nem tartalmaznak: rövid s többnyire formulákból álló szövegek, amelyek a per megjelölésére általában csak a felek nevét adják, már a per tárgyának egyszavas meghatározását (pl. successionalis, liquidum debitum stb.) sem mindig tartalmazzák, további adatokat pedig csak a legritkább esetben nyújtanak, pl. a fellebbezés okának megjelölésében vagy a birtokon belüliség kérelmének megindokolásában (utóbbi rendszerint az 1729. évi 28. tc.-re való hivatkozással történik). A felterjesztések többnyire évente kisebb kötegekbe vannak kötve, a kötegeknél, illetőleg az iratoknál az éveken belül rendszer nélkül: sok darabon egyáltalán nincsen szám, ahol viszont van, az sem az egyes tárnokmesterek állagában található megfelelő sorozat folyószámainak (lajstromkönyvi tételszámainak), sem az ülésjegyzőkönyvek tételszámainak nem felel meg, illetőleg az utóbbiaknak csak elvétve felel meg. A beadványok évente vannak csomózva, ezeken belül részben az ülésjegyzőkönyvek tételszámai (piros vagy fekete ceruzával), részben a fentebbiekhez hasonló ismeretlen eredetű (tintával írott) folyószámok szerint többé-kevésbé rendezve. Az ülésjegyzőkönyvi tételszám az ismeretlen számok szerint rakott iratokon is rendszerint fel van jegyezve (szintén ceruzával). A kutatás a fentiekhez képest az egyes évek szerint darabonkénti átnézéssel, illetőleg az ülésjegyzőkönyvek mutatóinak értelemszerű használatával történhetik. Az elmondottak szerint azonban az anyag, mint forrásanyag használata mellőzhető, illetőleg csak speciális kutatásnál — a perek útjának rekonstruálásához — használható, s ha kitűnik, hogy az ügy a tárnoki székig feljutott, célszerű mindig megnézni a Processus appellati (O 21) mutatóit is annak megállapítása végett, hogy a per végső fokon nem került-e a hétszemélyes tábla döntése alá, amely esetben a mondott állagban maga a per érdemleges adatokkal — remélhetőleg megtalálható.