Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

kinevezése alkalmából, peres felek benyújtott folyamodványai, peres ügyekben beterjesztett információk, városi delegátusok megbízólevelei stb. A kutatáshoz a 18. rakszámú segédkönyv áll rendelkezésre. A kötet a mutató és a lajstromkönyv vegyes típusa: betűrend szerint vezetett lajstromkönyv, a tételszámok az egyes betűkön belül növekvő' sorrendben követik egymást. A bejegyzések a tételszámon kívül adják a félként szereplő' személy vagy város mutatószerűen kivetett nevét az ügyre, illetőleg tárgyra vonatkozó, meglehetősen hiányos adatokkal, valamint az irat keltét. Mivel tárgyi címszavak nincsenek indikálva, a kötet csak név szerinti keresésre alkalmas, tárgyi kutatás tehát csak az iratanyag átnézésével történhetik. A jelzet nélküli iratokat csak darabonkénti átnézéssel lehet kutatni. Kikérésnél, III- idézésnél az állag nevén és törzsszámán kívül az iratok tételszámát kell megadni. O 101. ACTA TAVERNICI GABRIELIS KEGLEVICH (Keglevich Gábor tárnokmester iratai) 1842—1849 19 csomó, 2 kötet 1—19. Iratok 1842—1849 19 csomó 20. „Keglevich index" — „Tárnoki Hivatal Mutató Táblája..." 1842—1849 1 kötet [mutató formában készült lajstromkönyv: az iratanyaghoz használható segédkönyv] 21. „Keglevich index" [a fentihez év nélkül 1 kötet hasonló, de a kutatáshoz nem használható segédkönyv] Az állag Keglevich Gábor tárnokmesternek a tárnoki hivatal működése során keletkezett iratait tartalmazza. A tárnoki szék működéséből eredő iratok (vagyis periratok) az állagban nincsenek, ezek Keglevich tárnokmesterségének idejéből is az O 102 alatti, Extractus processuum tavernicalium c. állagába vannak beosztva. Keglevich Gábor szolgálatát a helytartótanácsnál kezdte, ahol hamarosan titkári, majd tanácsosi fokozatot ért el. 1824-ben Csongrád vármegye főispáni helytartója, néhány év múlva Nógrád vármegye főispánja lett. A kancellárián referendáriusi beosztásban töltött rövid idő (1830) után visszakerült a helytartótanácshoz, egyúttal koronaőri tisztséget kapott. Ezután a magyar udvari kamara alelnöke, 1836-ban annak elnöke lett. 1842. jan. 12-én az uralkodó az előző évben, 1841-ben lemondott Eötvös Ignác utódaként — tárnokmesterré nevezte ki. E tisztséget a feudális magyar államszervezet megszűntéig, az 1848/49. évi átalakulásig viselte, vele lezárult a feudális-kori tárnokmesterek sora. Keglevich iratanyaga tehát az utolsó tárnokmesteri állag, évköre — a fentieknek