Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

szedve) adja a címszavakat: csaknem mind személyneveket, köztük csak elszórtan néhány tárgyi címszót. Utóbbiak s a felek között szintén elszórtan eló'forduló jogi személyek (városok, kir. fiscus, céh stb.) valamelyes tárgyi kutatást is lehetővé tesznek, a mutató azonban általában csak név szerinti kutatásra alkalmas. A bejegyzések az ügy egészen rövid megjelölését tartalmazzák s a szövegtől jobbra adják a lajstromkönyvi tételszámot, amely a fentiek szerint a vonatkozó irat számával (jelzetével) azonos. A bejegyzéstől balra látható számok a mutató bejegyzéseinek saját (betűnként újra kezdődő) sorszámai, amelyeknek tehát a vonatkozó irat jelzetéhez semmi közük nincs, így a kutatás szempontjából sincs jelentőségük. A mutatókönyv első részét képező, szintén nem pontos betűrend szerinti másik kivonatos mutató csak kevés, a második részből kiragadott személy- (és elvétve város-) nevet ad, tárgymegjelölés nélkül, s így a kutatásnál mellőzendő. A mutatókönyvek második kötete, amely az 1820,1821,1822,1823,1824 és 1825 évekre vonatkozóan betűnként évente tagolódva adja a kivetett címszavakat (csaknem kizárólag személyneveket, úgy mint az első kötet), néhány szavas, egészen rövid tárgymegjelöléssel s adja, természetesen az irat számát (jelzetét) is. A kutatás tehát személynév keresése esetén a fenti két mutatókönyv használatával, tárgy szerinti kutatás esetén pedig a sorozat egész anyagára vonatkozólag a lajstromkönyvek végignézésével történhetik. Az irat kiemeléséhez a lajstromkönyvből a tételszám, a mutatóból pedig 1819-ig a bejegyzéstől jobbra látható szám, 1820-tól a bejegyzés száma szükséges. A sorozat iratanyaga meghiányosult (háborús kár). Egész iratkötegre kiterjedő hiány, a 10 331—10 506. számok iratai (az 1824. év végén keletkezett iratok és az 1825. évi teljes anyag). — Az anyag rendezett. b) Az „Extractus" c. sorozat a tárnoki szék előtt Brunsvik József tárnokmestersége alatt tárgyalt perek tárnokszéki perkivonataiból áll. Túlnyomó többségükben kézzel írott tisztázatok, kisebb részben — a sorozat anyagában elszórtan — nyomtatott példányok (utóbbiak Trattner-kiadás). E sorozatban az előbbi, párhuzamos sorozattól eltérően, 1802. és 1825. évi iratok nem voltak és nincsenek. Ennek oka, hogy az 1802. évi ülésszakot még Szent-Ivány Ferenc tárnokmestersége alatt tartották, ennek perkivonatai tehát Szent-Ivány állagában találhatók, az 1825. évi tárnokszéki ülésszak pedig már Cziráky tárnokmestersége idejére esett. A perkivonatok azonban ez évből Cziráky állagában sincsenek, mivel a levéltár szerkezetét ettől kezdődően megváltoztatták. (Ld. az O 102. törzsszámú állag leltárát.) Felterjesztett városi perkiadmányok — akárcsak Szent-Ivány tárnokmester állagában — e sorozatban sincsenek (ennek magyarázatát ld. ott). Eredeti pertestek sem találhatók az anyagban, az ilyen — egyébként is csak ritka esetben — felterjesztett eredeti iratokat ugyanis az ítélet meghozatala után (mint a korábbi tárnokmesterek idejében) mindig visszaküldték a városi hatóságnak. A perkivonatok, a szokott módon, az ügynek csak az elsőfokú eljárásban történt lefolyását ismertetik, a tárnoki széknek az ügyben hozott ítéletét nem tartalmazzák. A tárnokszéki ítéletet tehát az ülésjegyzőkönyvekben (O 92) kell megnézni. Ezt lehetővé teszi az, hogy az ügy tárnokszéki tárgyalásának napja az irato-