Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

tették, így a főpapok száma ugyan 5 maradt, de a főúri és nemesi ülnököké 9—9-re emelkedett, ezóta a határozatképességhez 11 tag jelenléte volt szükséges.

10 A királyi tábla a személynök (personalis) elnöklete alatt áll, tagjai az alnádor, az alországbíró, 4 ítélőmester, 2 főúr, 2 főpap, 12 nemes ülnök, az utóbbiak közül kettőt a prímás nevez ki, mint főkancellár, tehát elvben az ország rendes bírája. A nemes ülnökök számát 1792-ben hattal, és 1 bányaügyi előadóval növelték. Ülés joga volt, de szavazati jog nélkül a királyi ügyek igazgatójának, vele együtt a tagok száma 24, 1792-től 31. Határozatképességéhez 9 tag jelenlétére volt szükség.

11 A királyi tábla első bíróságként járt el a kincstár (fiscus) által indított perekben, az ősiségi jogot érintő, a régi oklevelek érvényessége ügyében indított és a hatalmaskodási perekben (O 18 állag), másodbíróságként a megyei törvényszékektől és a kerületi tábláktól fellebbezett perekben. A perek ítélőtáblai referensei az ítélőmesterek voltak. A királyi táblától az újszerzeményi (neoacquistica) ügyek kivételével fellebbezésnek volt helye a hétszemélyes táblára, ahol ugyanaz az ítélőmester adta elő az ügyet, és ő fogalmazta a hétszemélyes tábla határozatát is, de természetesen a hétszemélyes tábla ülésén szavazati joga nem volt. A két tábla egy adminisztratív egységet jelentett, közös segédhivatalokkal és levéltárral. A királyi kúriát újjászervező törvényt 1723. június 24-én hirdették ki, de még hosszas tárgyalások folytak az új bíróságok helyéről, a bírák kinevezéséről és különösen fizetéséről, így a kir. kúria alakuló teljes ülését csak 1724. május 2-án tarthatta meg, és ez év Szent István napján kezdte első érdemi törvény szakát. Az ülnökök létszámának emelésére azért volt szükség, mert a kúria hatásköre egyre növekedett, és ezzel ügyforgalma is egyre erosebb mértékben gyarapodott. A bányaperekben az elsőfokú bányabíróságok ítélete ellen benyújtott fellebbezések II. József Novus Ordo-jának hatálybalépésekor kerültek a királyi tábla elé. Ezeknek tárgyalását a királyi tábla 1791 után is folytatta (O 24 állag), úgyszintén a protestánsok házassági pereit (O 33 állag) is. Különösen nagy tömeget jelentettek 1791-től kezdve a királyi táblához fellebbezett bűnvádi perek. 1786-ig ugyanis csak a főnemesek bűnügyeinek elsőfokú ítélőszékéül szolgált a királyi tábla, egyéb büntetőperekben, melyek a megyei törvényszéken, városi bíróságon, vagy úriszéken indultak, elvileg nem volt helye fellebbezésnek. Nemesek olykor javarészt királyi mandátum alapján fellebbezhettek ugyan bűnügyeikben a királyi táblához, de ezeknek a fellebbezett bűnügyeknek száma nem volt nagy, úgy hogy e bűnügyeket a többi fellebbezett (polgári) per közé sorolták be. Az 1791:43 tc. értelmében nemesek és polgárok bűnügyeiben teljesen szabaddá vált a fellebbezés a kir. táblához, jobbágyok ellen hozott bűnügyekben pedig olyankor, ha az első bíróság halálos vagy ehhez hasonló súlyú (3 évi börtön, vagy egyszerre elszenvedendő 100 botütés) ítéletet hozott, akár megyei törvényszék, akár pallosjogú úriszék volt az első bíróság (O 29 állag). Bizonyos esetekben jobbágyoknak az úriszéken indult polgári perei is felkerülhettek harmadfokon a királyi táblához. Ehhez járult, hogy 1791 után a felségsértési, hűtlenségi, valamint pénzhamisítási perek, melyekben az 1723:9 tc. értelmében esetileg külön delegált bíróság járt el,