Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

KÚRIAI LEVÉLTÁR XIII. SZÁZAD — 1877 TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS E levéltár jogtörténeti szempontból nagyjelentőségű iratanyagot tartalmaz, a magyar jogszolgáltatás legfelső fórumának működését mutatja be, a feudalizmus korából megőrzött adatokkal. E levéltárban a királyi kúria fondja kiemelkedő történeti fontosságú. A Mátyás király korában megvalósított és a XVI. sz. első éveiben legalábbis döcögő állandó kúriai bíráskodás Mohács után teljesen elenyészett. Az egykori jogtudományi munkák beszélnek ugyan királyi kúriáról, melynek elnöke az ország rendes bíráinak (nádor, országbíró, titkos kancellár vagy helyette a személynök) egyike, s melyen valamennyiüknek ülési joga van, de részt vesz rajta az alnádor, az alországbíró, a négy ítélőmester (nádori, országbírói, két személynöki) és 12 esküdt ülnök, valamint néhány erre kinevezett báró és prelátus.

1 A XVII. sz. elején az ülnökök számát konkrétabban is meghatározták, eszerint 1 báró, 1 prelátus ülnök, 4 nemes, és az esztergomi érsek által kinevezett 2 nemes, tehát összesen 8 ülnök tagja van.

2 Ugyané jogtudományi munkák szerint ettől az ítélőszéktől fellebbezni lehet a király személyéhez, aki helyett a nádor vagy helytartó is eljárhat. E fellebbezési ítéló'széken a kúrián eljárt ítélőmester referálja a pert s az ülnökök között nem foglalhatnak helyet azok, akik az elsőfokú ítélet meghozatalában részt vettek. A XVII. sz.-ban több törvényben is leszögezték, hogy ilyenkor 3 főúr és 3 főpap ülnök vesz részt az ítélkezésen. Innen származik e fellebbezési ítélőszék neve: hétszemélyes tábla, bár ezt a nevet először 1694-ben használták, amikor már többen is helyet foglaltak az ülnökök között.

3 De ezekben az elméleti és inkább az érvényesnek tartott jogelveket és törekvéseket kifejező, mint a tényleges gyakorlatot bemutató művekben is csak úgynevezett oktávákon összeülő törvényszakokról van szó, amelyeket esetenként hirdetnek meg, pontosan elő nem írt időben, és ha egy-két évig nem is tartanak ilyen törvényszakot, ez nem lehet jogcím arra, hogy valakit ilyen meghirdetett törvényszakon kívüli időre idézzenek.

4 Gyakorlatilag a törvényes kívánságokkal szemben már a XVI. sz. közepén többször ítélkezett a kúriai törvényszak helyett a helytartó a saját tanácsával.

5 A század végén a 15 éves háború majd Bocskai felkelése címén a központi bíráskodás másfél évtizedig teljesen szünetelt. 1609-ben ugyan megtartották az általános hatáskörű nagy oktávát (generálé judicium), de a felső részeken (Északkeleti Felvidék) legközelebb 1649-ben, utána csak 1700-ban tartották meg. Az alsó ré-