Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

elhelyezésének a módját is meghatározta. Az iratokat ügyvédek, illetve egy ügyvéd hagyatékán belül ügyfelek szerint rendezték. Egy ügyvéd hagyatékát egy úgynevezett fasciculusban egyesítették, ebben az egyes ügyfelek iratai egy-egy numerust kaptak. A fasciculusok sorrendje esetleges, a numerusok általában az ügyfelek nevének kezdó'betűi szerint betűrendben, gyakran azonban e szempontra való tekintet nélkül következnek egymás után. Lazaságok ebben az állagban is eló'fordulnak, néhány fasciculusban több ügyvéd iratanyaga van, s néhány numerus alatt meghatározatlan — meg nem nevezett — ügyféltől eredő vegyes iratok vagy csak iratjegyzékek találhatók, de ilyen fasciculusok és numerusok az állagoknak csak kis töredékét jelentik. A terjedelmes állag kb. 150 ügyvéd hagyatékát s kb. 11 000 ügyfél iratait foglalja magában. A kutatás, ha névre irányul, a 913. rakszámú mutatóban, az ügyvédek és ügyfelek általános névmutatójában megadott jelzet (fasciculus-numerus) alapján történhet. Ez az általános névmutató az ügyfelek nevét csak főbetűk szerint, egyébként esetleges sorrendben adja meg. A 914. rakszámú mutató adatai ebbe a mutatóba általában át vannak vezetve s meg kell még jegyeznünk azt is, hogy a két mutató együttesen sem tartalmazza minden ügyfél nevét, mely a 150 fasciculusban található. A 913. rakszámú általános névmutató három részből áll. I. „Sorjegyzéke azon táblai ügyvédeknek, akiknek hagyatéka önálló fasciculust képez" (a fasciculusok sorjegyzéke 1-től 150-ig). II. „Névjegyzéke azon táblai ügyvédeknek, akiknek hagyatéka önálló fasciculust képez", ez a rész az I. alatti sorjegyzék ügyvéd-neveit adja betűrendben, utalva a fasciculus-számra. III. Az ügyfelek névmutatója. Ennek rovatai adják az ügyfél nevét, a fasciculus számát és a numerust. A név mellett — igen ritkán — a foglalkozás s néha az ügy természete (például csőd, válóper, határper) is meg van adva. Nem egészen megbízható a 912. rakszámú elenchus sem: meglévőnek tüntet fel hiányzó jelzeteket, hiányzóknak meglevő jelzeteket, amit később — részben — amint a tévesen reponált vagy egymásba osztott jelzet előkerült, az elenchusban utólag helyesbítettek. Az elenchus két részből áll, az I. rész a meglevő iratok sorjegyzékét, a II. rész a hiányzó iratok sorjegyzékét adja. Mindkét részben a rovatok feltüntetik az ügyvéd nevét s fasciculusának számát, valamint a numerust az ügyfél nevével és nagyon ritkán a foglalkozásának a megnevezésével. Fentiek szerint tárgyi kutatáshoz — az említett kivételektől eltekintve -— a segédletek csak annyiban használhatók, amennyiben az ügyfél ismert foglalkozású személyiség, vagy jogi személy (mint gyár, vállalat), vagy földrajzi fogalom (mint város, falu, uradalom). Irat meghatározásához az állagon belül két szám: a fasciculus száma és a numerus megjelölése szükséges.