Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

II. Az Országos Levéltár „O" szekciója: a bírósági levéltárak irategyüttesei

II. AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR „O" SZEKCIÓJA: A BÍRÓSÁGI LEVÉLTÁRAK IRATEGYÜTTESEI Az 1526—1869 közötti jogszolgáltatási szervezet rövid ismertetése után vázlatos áttekintést adunk az e szervezetben működött azon bíróságok levéltári anyagáról, amelyek illetékes megőrzés céljából a Magyar Országos Levéltárba kerültek. Mivel ez utóbbi — már az elnevezéséből is megállapíthatóan — országos illetékességű tudományos intézmény, elsősorban olyan szervek történeti értékű iratait Őrzi, amelyek működésük idején az egész ország területére kiterjedő hatáskörrel rendelkeztek, vagy mint regionális szervek, az ország egy-egy nagyobb tájegységére vonatkozó competentiával bírtak. Bekerültek azonban az intézmény Őrizetébe olyan szervek iratai is, amelyeknek sem országos, sem regionális hatáskörük nem volt, de az iratokat — felsőbb rendelkezésre — már korábban valamely országos szerv levéltárához csatolták és azzal együtt, mint „járulékos" anyagot adták át levéltári megőrzésre. Eredetüket tekintve a bírósági levéltárak irategyüttesei is e három fő forrásból származnak, illetőleg tevődnek Össze, túlnyomó többségüket azonban a volt országos illetékességű bíróságok (kir. kúria, tárnoki szék, személynöki szék stb.) működése, vagy személyek (nádori, országbírói, személynöki ítélőmesterek) hivatalos bírói tevékenysége során keletkezett iratok adják. Mint regionális illetékességgel rendelkezett bíróságok, a kerületi táblák levéltárai is jelentősek. Nem kevésbé voltak értékesek az abszolutizmus korában működött minden szintű bíróság elnöki iratai, amelyek a m. kir. udvari kancellária anyagával együtt 1872 októberében kerültek haza Bécsből, majd szintén az Országos Levéltárban nyertek elhelyezést. (Ugyanekkor — amazzal együtt — szállították haza az erdélyi kancellária levéltárát is.) Végül meg kell említenünk, hogy a szekció kiegészítő részét alkotják azok a levéltárba nem sorolt kisebb terjedelmű, gyűjtemény jellegű fondok is, amelyek részint vásárlás útján kerültek az Országos Levéltár tulajdonába, részint pedig belső képződményekként jöttek létre. A legnagyobb tömeget képviselő kúriai levéltár anyagának mai tagolódása jórészt már a kúriánál kialakult, amely szerv levéltári anyagának Őrzésére — személyzettel együtt — hosszú ideig önálló levéltárat tartott fenn. Az Országos Levéltár 1874-ben történt újjászervezése után a kúriai levéltár átvételére 1877-ben került sor. A személynöki levéltárat, a tárnoki levéltárat, valamint a nádori ítélőmesteri és országbírói ítélőmesteri levéltárat már az Országos Levéltárba kerülésük előtt a kúriai levéltárban Őrizték, majd annak anyagával együtt szállították be azokat is.