Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

Bevezetés (Veres Miklós) - I. Magyarország és Erdély jogszolgáltatási szervezete az 1526 és 1869 közötti korszakban

len és megvesztegethetőségéről hírhedt protonotarialis vándorbíráskodást váltották fel. A reform a perjogban is jelentős változtatást vezetett be. Lehetővé tette ugyanis, hogy az addigi, igen sok esetben csak hosszadalmas instanciázással kieszközölhető bírói parancs (mandátum judiciarium) helyett, a perindítás keresetlevél (libellus actionalis) benyújtásával történjék, illetőleg ezt a gyakorlatot — mint a későbbi perrendtartás egyik legfontosabb kellékét — meg is honosította. Ezáltal — magától értetődően — a peres ügyek intézése jelentősen meggyorsult. Ebben a korszakban a jogszolgáltatás vonatkozásában még három említésre méltó intézkedés történt. Az egyiket az 1741. évi 21. törvénycikk hozta, amely az addig törvénytelen úton intézett neo-acquistica pereket törvényes útra, a kir. tábla hatáskörébe utalta. A másik jelentős intézkedés a hiányzó jogi kodifikáció pótlása céljából történt a kúriai döntvénytár (Plánum Tabulare) 1769-ben történt összeállításával, ami a peres eljárás gyorsítását segítette elő. Végül ugyanebben az évben került sor a kötelező ügyvédi vizsga bevezetésére, ami a jogszolgáltatás szakszerűségét jelentősen növelte. A fenti intézkedések egyikének sem volt azonban akkora hatása, hogy a feudális jogszolgáltatás alapvető hibáját, az elavultságot megszüntethette volna. Ehhez ugyanis az egész jogszolgáltatást alapjaiban kellett volna megváltoztatni, amire — mint látni fogjuk — II. József tette meg sikertelen kísérletét. 3. A „JUSTITIA JOSEPHINA" IDŐSZAKA (1786. JANUÁR 1.—1790. ÁPRILIS 30.) E négy év és négy hónap jogszolgáltatási rendszere egyedülálló bírósági szervezetével lényegesen eltér mind a megelőző, mind a közvetlenül azt követő korszakétól. II. József ugyanis a rendi jellegű, a közigazgatással összefonódott, bonyolult bírósági szervezet helyébe centralizált, könnyen áttekinthető és jól működő jogszolgáltatás kiépítésére törekedett. Ennek megfelelően az 1785. december 12-én kiadott, Novus ordo judiciarius néven ismert híres rendeletével megszüntette a rendi jellegű bírói fórumok többségét, így a nádori bíróságot, a személynöki és a tárnoki széket, teljesen eltörölte a vármegyék és kiváltságos kerületek ítélkezését, elvette a földesurak úriszékének és a városoknak a pallosjogát és megszüntette a szentszékek világi ügyekbe (pl. a házassági perekbe) való beavatkozását. A császár a rendi fórumok megszüntetése, illetőleg a megmaradtak hatáskörének jelentős megnyirbálása mellett arra is gondolt, hogy a bíráskodás alsó szinten is királyi bíróságok hatáskörébe kerüljön. Ennek realizálására azonban csak 1787. szeptember l-jén, az ún.fudicium subalternumok felállításával került sor. További centralizációs törekvés volt József részéről, hogy az egész jogszolgáltatási szervezetet a hétszemélyes tábla felügyelete alá rendelte. A rendi jellegű felsőbíróságok megszüntetése folytán, valamint az oda fellebbezhető újabb perfajták (bányaperek, büntető perek stb.) számának növekedésé-