Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

bizonytalan, hogy egyáltalán vezettek-e ilyen könyveket, s másrészt ha ez meg is történt, az 1765 utáni nagy levéltárrendezés eltüntette az iratanyag korábbi rendjét, s vele együtt feltehetően a szükségtelennek vagy nem megfelelően készítettnek talált iratanyagot is. 15 Az utasítás szövege itt mellettük a titkárokat is említi. Minthogy ez a tisztség a személyzet felsorolásánál nem szerepel, vitatható, hogy itt a rendi instructióban egyben titkárként is szereplő registratorról és taxatorról van-e szó, vagy a „titkárok" kifejezés egyszerű tollhibából (az instructio elkészítéséhez alapul szolgáló utasításban lehetett szó róluk) került-e a szövegbe. 16 Szövegünk itt is említi a titkárokat (1. az előző jegyzetet). 17 Minthogy ülésjegyzőkönyvről az utasítás nem beszél, ezen feltehetően a leveleskönyv értendő. 18 Az instructiót 1. B 2. 1695:12 1/2. 19 B 2. 1695:23. (A már említett aláíratlan és keltezetlen feljegyzésben.) 20 „Declarálja ő kegyelme" — így szól a Csáky Lászlónak (mint a Gubernium követének) küldője részéről 1696. július 7-én adott utasítás 3. pontja —, „hogy a guberniumnak nem kicsiny kedvetlenségére esett az, a mint azt értette, hogy Káinoki Sámuel uram Ő kegyelme láttatik azon munkálódni, hogy az Aulico Transylvanica cancellaria az erdélyi gubernium és cancellariával intra meros tantum aliqualis superficiariae correspondentiae terminos absque reali observantia et depWdentia legyen, az mely minthogy ő felségének sincsen intentiójába, azonban ennek a hazának, mind guberniumának, mind jó rendinek törvényeinek és egy szóval egész megmaradásának nagy praeiudiciumára vagyon; hogy azért ő kegyelme az olyan szándékától és munkájától supersedeáljon, a gubernium szeretettel kéri, inti és kénszeriti ő kegyelmét és a cancellária több membrumit." 21 Az utasítás szövegének egy másik variánsa (B 2. 1695:15) egyenesen „omnes expeditiones"-t mond. 22 Az instructiót 1. EOE XXI:444-448. o. 23

ÖZV 1/1/1:60-61. o. 24 ÖZV 1/3:495. o. 25 Az elmondottakra 1. ÖZV 11/1/1:62., 87-89. o. 26 ÖZV 11/1/1:231-233. o. 27 ÖZV 11/1/1:235. o. 28 ÖZV 11/1/1:233., 235. o. 29 L. erre ÖZV 1/3:522-524. o. 30 ÖZV 11/1/1:339. o. 31 B 2. 1752:202. Az intézkedésnek mindenesetre nem lehetett sok foganatja; az 1765 végi—1766 eleji levéltári vizsgálat nyújtotta képből legalábbis erre lehet következtetni. 32 B 2. 1752:230. 33

CJ:ET 444—445. o. 34 B 2. 1763:563. 35 Az udvar innsbrucki tartózkodása néhány (rövidlélegzetű) ügyintézési változást is magával hozott. Mária Terézia 1765. május 23-án kéziratban értesítette Bethlent: a hatóságok távollétében a korábbi módon működnek; ahol azonban a periculum in raora esete forog fenn, s az udvari szervek nem mernek saját felelősségükre intézkedni, ott a legfőbb bíróság elnöke (Breuner) döntsön az általa szükségesnek tartott tanácsosok bevonásával. Az ilyen rendelkezésekről utólagos jelentést vár (B 2. 1765:289). Az év június 20-i újabb kézirata lényegében ugyanezt az intézkedést ismételte meg. Mikor azután Bethlen is vette a királynő rendeletét, hogy kísérje az udvarral Innsbruckba, 1765. június 2-án ő fordult felségelőterjesztéssel a királynőhöz: távollétében a rescriptumokodaterjesztendők; a decretumokat azonban csak egy tanácsos írja alá. A királynő jóváhagyta a javaslatot. (Uo.) 36 Breuner megbízatására 1. B 2. 1765:476. 37 Bruckenthal commissioni elnökségére 1. B 2. 1765:212, 488. 38 ÖZV 11/1/1:469 skk. o. 39 L. erre nézve Mária Terézia 1765-i resolutióját egy közelebbről nem ismert felségelőterjesztésre (B 2. 1765:289). 40 Neve több alakban is előfordul (Rimayn, Rimayr stb.). 41 A munkálatot illető összes ismertetett iratokat 1. B 2. 1766:212.