Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

másrészt ide is erdélyi jogi szakértő volt szükséges). Horváthnak még ennél is kevesebb jutott: csupa jelentéktelen feladatkör. Pro et contra a szakismeretek indokolnák ezt a megoszlást ? Van der Marck pénzügyi szakismeretei — és Cserei jogi tudása? Persze, erről is szó van. De végeredményben az Erdélyi Udvari Kancellárián már a tanácsosok szintjén sem az erdélyiek szava volt a döntő. Gondoljunk csak a korábban, a Kancellária 1765 utáni vezetésével kapcsolatban elmondottakra, s tegyük hozzá: nemcsak a Kancellária vezetőjének személye jelzi (e szervnél) Erdély közjogi különállásának gyakorlati megszűnését. A referenciák évenkénti változtatására pedig aligha került sor; II. József döntése, említettük, hangsúlyozta, hogy e téren tekintettel kell lenni a szolgálat érdekeire, a tanácsosok képességére és tudására — ami akkor is kibúvókra nyújtott volna lehetőséget, ha történetesen nem támogatta volna a realitás is. Az 1775 és az 1782 közt eltelt évek még egy sor részintézkedést hoznak az Erdélyi Udvari Kancellária hatáskörét és ügyintézését illetően. Az 1772. december 31-i decretum a Gubernium jegyzőkönyveinek hetenkénti felküldését rendelte el amannak.

57 1778-ban a Kancellária hatásköre bővült bizonyos vonatkozásban. Az év november 4-én a kancellár (ekkor Reischach) felségelőterjesztésben kérte az uralkodót: ahogy — korábbi királyi elhatározás értelmében — nem kell legfelsőbb döntés elé terjeszteni törvényhatósági ambulatorium officiumokban való megerősítések és nem katolikus teológusok külföldi tanulmányainak engedélyezése ügyeit, ha a Gubernium és a Kancellária véleménye egyező az ügyben, ugyanúgy ne kelljen a jövőben felterjeszteni a nem katolikus superintendensek, a szász papok megerősítésének javaslatait, a profugusok és jövevények negyedévi kimutatásait, különböző erdélyi felekezetek templom- és oratóriumépítési vagy helyreállítási kérelmeit. A resolutio helyeselte a javaslatokat, azonban félévi összefoglaló kimutatásokra kötelezte a Kancelláriát.

58 Az 1781. december 24-i uralkodói kézirat az ülés jegyzőkönyvek készítését illetően tartalmaz néhány újabb rendelkezést: a protocollumban tüntessék fel az irat praesentálásának keltét; vegyék fel bele (indokolt esetben) a separatum votumokat; a királyi döntéseket egészükben másolják be a jegyzőkönyvbe. (Ez az utóbbi rendelkezés nem vonatkozott a Kancelláriához intézett különösen titkos rendeletekre, amelyek nem kerültek a protocollumokba.) Szintén a tanácsülési jegyzőkönyvekbe kellett vezetni különös fontosságú kiadmányok szövegét; ha azonban a rendeleteket „lediglich ad Instruendum" intézték az alsóbb hatóságokhoz, ezeknél nem volt szükség erre. A jegyzőkönyv és az expeditum keltének egyeznie kellett. (Emellett az uralkodói kézirat az országos hatóságoktól felküldött jegyzőkönyvek kellő ellenőrzésére is figyelmeztette a Kancelláriát.)

59 S néhány hónappal az egyesítés előtt, 1782 januárjában tette II. József a Gubernium kötelességévé azt, hogy (jegyzőkönyveinek felterjesztése mellett) háromhavonta tegyen jelentést a királyi resolutiókban foglaltak teljesítéséről.

60 1782 — 1790 II. József nagy kormányzat-átszervező intézkedései 1782 nyarán értek el az Erdélyi Udvari Kancelláriáig. Az egyesítés előzményei azonban jóval messzebbre nyúlnak vissza. A császár már anyja életében foglalkozott a Magyar és az Erdélyi Udvari Kancellária bizonyos átalakításával. Az egyesítés terve még nem ért meg benne; mindenesetre azonban — mint már rámutattunk — uniformizálni akarta a két hatóságot; emellett ki akarta venni hatáskörünkből a Cameraliát, Commer-