Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

az oktatási vonatkozású alapok ügyei; alapítványi kölcsön iránti kérelmek, papok és kántorok fizetésének utalványozása körüli kérelmek, lakásügyeik, a szebeni kolostori alapítvány és a Babb-alapítvány ügyei; a szebeni Theresianum ügyei).

155 Az ügykörbeosztás nem elsősorban a hatáskör tekintetében sokatmondó; arra nézve ti., hogy egy-egy ügykör ügyeiből mit intézett az országos hatóság, az egyes normatív rendelkezések mondanak többet, arról pedig, hogy mely ügyek mily súllyal estek latba, maga az iratanyag. Az ügykörök elosztása a rendelkezés legérdekesebb vonása. A visszaállított Főkormányszék még mindig nem jutott túl a Gubernium differenciáltsági fokán: egy-egy ügycsoportot több tanácsos is intézhetett, egy-egy tanácsos hatáskörébe a legkülönbözőbb ügyek tartozhattak. A személyi adottságok (hozzáértés, felekezeti hovatartozás) és a referensek száma (tizenkettő) még mindig erősebben ható tényező, mint a szakosodás. Az még (különösen Erdély felekezetei 1848 előtti jogi helyzetének ismeretében) nem különösebben meglepő, hogy a vallásügyeket és oktatást öt referens intézi (a római katolikusokét Nemes János, a reformátusokét és evangélikusokét Kemény Domokos, az unitáriusokét Nagy Elek, aki a zsidóügyön belül nyilván e tekintetben is felügyeletet gyakorolt e felekezetre, a görög nem egyesültekét Alduleanu s végül bizonyos római katolikus és görög egyesült vallásügyeket Keserű apát — az ügybeosztásból nem tűnik ki, hogy a többi görög egyesült ügyek kihez tartoztak), bár itt is elgondolkoztató: miért van két referens kezén a római katolikus vallásügy, s miért különítik el így az unitáriusok vallásügyét a másik két protestáns felekezetétől ? Szemet szúróbb azonban az, hogy a közigazgatásiközjogi ügyeket is két személyre osztják ki, s egyikük e mellé vallás- és oktatásügyi referátumrészt kap, vagy hogy Kemény Domokos a református és evangélikus vallás- ós oktatásügy mellé megkapja az ipar-, kereskedelem-, közmunka- és közlekedésügyet. 1848/49-hez képest egyaránt visszaesés az, hogy a Commissariatica- és adóügyek ismét közös referátumba kerülnek; nem indokolt a posta ügyek elválasztása sem a közlekedésügytől, a börtönügynek a rendőri ügyekkel való összepárosítása. A négy vallás jogai, az egyes személyek szakértelme, az 1848 előtti hatáskör- és ügykörbeosztás egyaránt hatottak a szakosodás ellen, s hozták létre ezt a nehezen áttekinthető helyzetet. Érdemben nem sokat változtatott ezen a helyzeten az 1862. márciusi ügykörbeosztás sem (csak a referátumok személyi elosztását kellett a magyar tanácsosok egy részének kiválása miatt újra felkavarnia). A kebli ügyek most Nemes Jánoshoz kerültek, az ipar-, kereskedelem-, közmunka- és közlekedésügyek referense Schreiber Simon lett, külön referátum lett a földtehermentesítési ügyeké, ez Lázár Sándor tanácsoshoz tartozott; Nagy Elek korábbi referátumának közigazgatási és közjogi részét Jakabb Bogdán vette át, a rendőri és börtönügyeket Iacob Bologa tanácsos, a kamarai és postaügyeket és Schreiber korábbi referátumának egy részét (a közigazgatás rendszeresített költségei, az országos és kamarai pénztárak egymás közti követelései, bankóügyek, gyűjtések engedélyezése, az országos pénzalapok és a tartományi pénztár ügyei) Phleps Károly; Páll Sándor vette át a városi és majorsági ügyeket (id. Bethlen Gábor korábbi referátumát). Bíró Lajos titkár lett a földművelés- és úrbéri ügyek (a földtehermentesítési ügyek kivételével), valamint a r. k. vallás- és oktatásügy referense. A főbiztossági és adóügyek előadását Dimitrie Moga titkár látta el. Továbbra is Keserű Mózes apát referálta a Commissio in Publico-Ecclesiasticis által intézett r.k.egyházi, oktatási és alapítványi ügyeket; Pataki Dániel országos főorvos az egészségügyet. A nem