Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

(Szeben) és azok a városok, amelyek kerületi hatóság hatáskörét nyerték, közvetlenül a helytartóság alá voltak rendelve, ö erősítette meg tisztségükben a városok polgármestereit (a fővárosé kivételével, aki császári megerősítés alá tartozott), az ún. első városi küldöttet (erster Stadtverordnete), a helyettes polgármestert és a városi tanácsnokokat. A közvetlenül alája rendelt helységek jóváhagyás végett eléje voltak kötelesek terjeszteni az elsorolandó ügyekben hozott határozataikat: 1. a következő év költségvetésének terve; 2. a községi igazgatás vagy intézmények tisztviselőinek és szolgáinak létszám- és fizetésmegállapítása és ennek változásai; 3. községi pótadó vagy saját községi adó kivetése; 4. községi vagyon vagy jószág elidegenítése (ha ez nem árverés útján történt), ill. ezek tekintetében valamely szolgalom megengedése nem közcélokra; 5. fekvőségek vagy haszonvehető jogok árverés útján haszonbérbe adása tizenkét évnél hoszszabb időre; 6. változások a község területében; ezenkívül az alábbi esetekben hozott határozatokat, ha az érdekelt összeg meghaladta a kiszabandó értékhatárt: 1. a községi vagyon vagy jószágok valamely részének elárverezése; 2. fekvőségek vagy ingóságok (utóbbiaknak állandó kötelezettségek elvállalásával kapcsolatos) szerzése, örökségek, hagyatékok elfogadása vagy el nem fogadása; 3. olyan kiadások tétele vagy utólagos jóváhagyása, amelyek nem szerepelnek a költségvetésben, vagy nagyobbak ott jóváhagyott tételeiknél; 4. új építkezések; 5. kölcsönök felvétele, a község vagy valamely községi intézet hitelének használata, zálogjog adása; 6. kezességi kötelezés; 7. egyezségkötés; 8. kétes vagy behajthatatlan követelések törlése; 9. jogerővel bíró szerződések felbontása. A helytartóság hivatali hatalmat gyakorolhatott a közvetlenül alája rendelt városok felett: aj ha a városi tanács a törvény vagy felsőbbsége által az ő hatáskörébe utalt ügyet nem dönt el; ilyenkor (a magisztrátus meghallgatása után) a helytartóságot illette a döntés; b) városi hivatalnokok, községtanácsosok és városi küldöttek, valamint szolgák kötelességmulasztási ügyeiben bírságot, ill. az utolsó kategóriánál fogdái büntetést szabhatott ki, s felfüggeszthette őket; a városi tanácsosok ellen megindíthatta a büntető eljárást olyan esetekben, amelyekben lefokozásukra vagy elbocsátásukra volt szükség; c) ha a lefokozás vagy elbocsátás kérdésében a községtanács vagy a magisztrátus határozott, felülvizsgálhatta és döntés végett feletteséhez (a belügyminisztériumhoz) terjeszthette az ügyet; ha a belügyminisztérium feloszlatta az említett városok községtanácsát, a helytartóság volt köteles intézkedni az ügyeknek az új községtanács létrehozásáig való vitele iránt. A helytartóság feladata volt a polgármester fizetésének és egyéb javadalmainak megállapítása (a községtanács javaslata alapján) a közvetlenül alája nem rendelt városokban.

118 Az úrbéri ügyeket illetően két dolog említendő: az úrbéri törvényszékek megszervezése 1857—1858-ban

119 és az úrbéri és egyéb feudális jellegű hátralékos tartozások felszámításának, pénzzé változtatásának és behajtásának módja iránt 1858. december 4-én kelt császári rendelet, amely szerint az ezekre vonatkozó egyezségek a kerületi hivataloktól a helytartósághoz voltak fellebbezhetőek, onnan pedig a belügyminisztériumhoz.

120 A helytartóságnak a gazdasági élettel kapcsolatos hatáskör-szabályozásait az alábbiakban foglalhatjuk össze: Az iparigazgatás területére vonatkozott a kereskedelem-, ipar- és középítkezésügyi minisztériumnak az az 1855. március 12-i (a helytartóság által az év március 28-án közzétett) rendelkezése, amely az ún. dologi iparok (Realgewerbe) 41 Erdélyi kormányhatósági levéltárak 641