Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)
le, hogy az udvar 1791 elejére már lényegében magához tért az 1790. tavaszi nagy ijedtségből, s most már nem kívánta államigazgatás-szervező politikáját a rendek igényeihez igazítani. Álláspontját az öreg, mindent s mindenkit túlélő Kaunitz fogalmazta meg a legvilágosabban: a Magyarország, Erdély és az illir natio egyesítésére való törekvésekkel szemben a divide et impera elvéhez kell nyúlni. 85 II. Lipót 1791 elején állítólag szintén nyilatkozott már az Erdélyi Udvari Kancellária különválasztásáról s külön illir udvari hatóság létrehozásáról. 86 A döntés maga 1791. február 20-án született meg, válaszul az egyesített Kancellária 1791. február 7-i felségelőterjesztésére. A szolgálat érdeke és Erdély java — szól a resolutio — úgy kívánja, hogy az Erdélyi Udvari Kancellária különválasztassék. A hatóság az unió előtti állapotába helyezendő vissza. Ezt azzal kell közölni az erdélyi országgyűléssel, hogy terjessze fel jelölését a kancellár tisztére. II. Lipót a jelölés megtörténtéig Teleki Sámuelt nevezte ki a különválasztandó Erdélyi Udvari Kancellária elnökévé. 87 Az ügy azonban ezzel még távolról sem zárult le. A resolutio másnapján érkezett a Kancelláriához az országgyűlés 1791. február 15-i felségelőterjesztése, amely élesen állást foglalt a Kancellária egységének fenntartása mellett. Minthogy Magyarország és Erdély uniójának terve már kidolgozás alatt állt, arra kérte a királyt: az unió módozatainak kidolgozásáig hagyja egyesített állapotában a két kancelláriát. 88 A Gubernium a felségelőterjesztéssel együtt küldött kísérőlevél jellegű iratában maga is ajánlotta a kancelláriák együtthagyását. A Kancellária azonban nem kívánt szembehelyezkedni az uralkodó döntésével. Votumában az 1791. február 20-i döntésre hivatkozott: az ügy azzal már rendezést nyert. A külön Erdélyi Udvari Kancellária léte egyébként is az erdélyi alkotmányból következik. A resolutio szintén nem hagyott helyet további vitának az 1791. február 20-i döntés körül. 89 A visszaállítás következő lépése már a szétválasztás gyakorlati teendőinek ügyében történt. A király által Pálffy magyar kancellárnak és Teleki Sámuelnek adott megbízás értelmében Majláth magyar alkancellár, Teleki és „einige Hofráthe" 1791. február 25-én megbeszélést tartottak a szétválasztás ügyében. A tanácskozás elaboratuma — a személyi kérdések után 90 — a magyar és az erdélyi ügyek intézésének szétválasztásával foglalkozott a főhelyen. Azt javasolta, hogy ideiglenesen az addigi gyakorlat szerint erdélyi ügyekben referens három tanácsos (Semsey, Redl és Donáth) vihetne tovább az ügyeket. A szétválasztás előtt érkezett iratokat még az egyesített Kancellária expediáltassa, a később érkezőket vagy az ad reproducendum félretetteket már az Erdélyi Udvari Kancellária. (A számvevőség szétválasztása nem okozott gondot: az erdélyi ügyeket az egyesítés alatt is külön departamentum intézte.) Az iktatóhivatal 1791. március 1ével kezdjen külön erdélyi iktatást. Az iratanyag szétválasztása már nehezebb kérdés volt. Az egyesítés előtti iratok minden további nélkül átadandók voltak a visszaállított Erdélyi Udvari Kancelláriának. Az egyesítés óta keletkezett iratok közül a pusztán Erdélyt illetők minden nehézség nélkül különválaszthatók voltak. A mixta jellegű iratanyagot illetően az elaboratum azt javasolta, hogy amennyiben ezekből az iratokból az Erdélyi Udvari Kancelláriának valamire szüksége lesz, ezt rövid úton kérje a Magyar Udvari Kancelláriától, s az másolatban adja át neki a darabot. Egyben, minthogy a feloszlatott vámigazgatóság iratanyagából folyt a magyar és erdélyi érdekű iratok kiválogatása, az értekezlet javasolta, hogy az erdélyieket mindjárt külön csoportba gyűjtsék. A király
