Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

kötelesek jelentést tenni a területükön kiszabott rendészeti bírságokról (a büntetés esetenkénti okadatolásával).

53 Végül egy időszakban egy különleges ügy is nagyobb arányú irattermeléssel járt: a hamis pénz verése elleni küzdelem. A birodalmi rendőrfőnökség 1853. január 4-i rendelete értelmében a kormányzóságnak kéthetenként kellett jelentést tennie hozzá ilyen természetű ügyekben (az alábbi szempontok szerint: a) a, bejelentést tevő hatóság jelentésének iktatószáma, b) a hamis pénzek darabszáma, ill. száma, c) a hamisítvány fajtája, formája, sorozata, d) különös ismertetőjelei, e) annak jelzése, hogy mi történt a hamisítványnyal, f) a hamisítvány ellen kifogást emelő fél adata, g) a jelentést tevő hatóság, h) a nyomozás eredménye, i) egyéb közölnivalók). (A kormányzó csak az év július 27-én adta tovább a rendelkezést az alsóbb közigazgatási hatóságoknak.) A birodalmi rendőrfőnökség 1853. december 18-i rendelete már elégségesnek tartotta az ilyen jelentések havonta való felküldését, mint ezt a kormányzó december 27-én közölte az alantas közigazgatási szervekkel.

54 A kormányzóság, ill. vezetője rendészeti hatáskörébe vágtak az egyesületekkel kapcsolatos teendők is, amelyeket az 1852. november 26-i császári pátens (az egyleti törvény — Vereinsgesetz — ) szabályozott. E szerint egyesületek létesítésének engedélyezése iránti kérvényt (amennyiben azok vezetősége Erdélyben kívánta székhelyét tartani) a kormányzóságnál kellett benyújtani. Ennek hatásköre az engedélyezés terén azonban meglehetősen meg volt szorítva; az egyesületek minden fontosabb fajtájának engedélyezése a császárnak vagy a belügyminisztériumnak maradt fenntartva (a törvény a következő fajta egyleteket emeli így ki: a tudományos és művészeti társaságokat, a mezőgazdasági, bányászati, erdészeti, ipari és kereskedelmi vagy más termelési vonatkozású egyesületeket, a közlekedési eszközök létesítését célzó egyesületeket, bányatársulatokat, telepítési, biztosítótársaságokat, ellátó- és járadékintózeteket, takarékpénztárakat, zálogkölcsön-intézeteket, s végül császári engedélyhez köti jóváhagyott egyesületek fiókjainak létesítését is). Az egyletek feloszlatása a kormányzóság feladata volt; döntése ellen (az egylet működésének beszüntetését illetően halasztó hatály nélkül) a belügyminisztériumhoz lehetett fellebbezni. A kormányzóság, feloszlató döntése esetén, hivatva volt a törvények értelmében eljárni az egylet vagyonával kapcsolatban.

55 A sajtórendészet terén a következő szabályozó intézkedésekkel találkozunk: 1851. november 6-án császári elhatározás megújította az 1838. november 1-i vám jegyzék 66. tétele 2. pontjának azt a rendelkezését, hogy a külföldön nyomtatott zsidó és héber ima- és vallási könyvek beviteli tilalom alá vannak vetve, s csakúgy, mint az illír és román könyvek, csak engedéllyel hozhatók be a birodalomba. Az 1852. január 25-i belügyminiszteri rendelet, amely az elhatározást közzétette, a területileg illetékes helytartóságok és országfőnökségek feladatává tette ezeknek az engedélyeknek megadását.

56 Nagy jelentőségű rendezést a sajtórendészet terén az 1852. május 27-i császári pátens, az új általános sajtórendtartás hozott. Ennek csak az országos kormány hatóságot illető részeivel foglalkozunk. A rendtartás szerint lapengedélyt adni kaucióköteles

57 sajtótermékek esetén a birodalmi rendőrfőnökségnek volt joga, egyéb időszaki nyomtatványokra pedig a kormányzónak, akinek elutasító döntése ellen a rendőrfőnökséghez lehetett fellebbezni. Új lapárusítási engedélyt a kormányzó adhatott, hathavi időtartamra. Minden nyomdai termékből köteles példányt kellett juttatni (a belügyminisztérium, a birodalmi rendőrfőnökség, az udvari könyvtár mellett) az erre jogosult egyetemi 40* 627