Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

chungs-Commission), amely csak súlyosabb rendőri kihágások ügyében dönt, a tulajdonképpeni bűnügyekben folytatott vizsgálatok anyagát azonban ítélethozatalra a gyulafehérvári büntető törvényszékhez terjeszti fel. (A szebeni vidéken változatlan maradt az igazságszolgáltatás szervezete.

37

) Mindezek az intézkedések még a katonai és polgári kormányzóság hatáskörében hagyták az igazságszolgáltatást. A különválás tulajdonképpen 1850. július 4-vel kezdődött. Ezen a napon kelt az a császári elhatározás, amely az új erdélyi bírósági szervezet felépítésének alapelveit hagyta jóvá.

38 Részletes elemzésével itt már csak azért sem foglalkozhatunk, mert a végleges bírói szervezet kialakulásáig még számos újabb szabályozó intézkedés történt. Ugyanaznap nyerte azonban az igazságügyminiszter azt a felhatalmazást, amelynek alapján 1850. szeptember 10-én kiadta az erdélyi főtörvényszéki bizottság (Obergerichts-Commission) létrehozására vonatkozó rendelkezését. 1850. szeptember 28-án pedig megküldte Eduárd Bachnak a bizottság utasítását. Az új bíráskodási főhatóság egyrészt felsőbbsége volt az Erdélyben működő ideiglenes büntetőbíróságoknak, másrészt az 1848-ban másodfokon függőben maradt büntetőpereket kellett ellátnia. A bizottság lényegében véve független volt a kormányzóságtól; csak személyzeti ügyeiben tartozott vele egyetértésben eljárni, s tisztán adminisztratív ügyekben, a bíróság és börtönök anyagi szükségletei kapcsán kellett hozzá fordulnia.

39 A főtörvényszéki bizottság 1850. október 18-án kezdte meg működését.

40 Ez a rendezés nagyjában véve megszüntette a kormányzóság feladatait a bíráskodás tulajdonképpeni területén, ha ugyan az alsóbb közigazgatási szervek továbbra is gyakoroltak bírói funkciókat, s a közigazgatás és bíráskodás végleges szétválása csak 1854-ben történt is meg. A közvetlenül a forradalom utáni, a megtorlást és a tájékozódást célzó intézkedések megszűnése vagy megcsökkenése, s a pénzügyigazgatási és bíráskodási hatáskör átadása más országos igazgatási hatóságoknak még nem jelentette a katonai és polgári kormányzóság hatáskörének végleges kialakulását. Ez a hatáskör újabb és újabb szabályozások tárgya volt egészen a kormányzóság megszűntéig. A hatáskörrel és működéssel kapcsolatban általában két dolgot kell megjegyezni. Az egyik az alsóbb közigazgatási hatóságok és a kormányzóság kapcsolatát általában illeti. A Gouvernement 1850. január 22-i rendelete szerint a katonai vidékparancsnokságok havonta fel kellett hogy terjesszék Gescháftsprotokolljukat hozzá

41 A belügyminisztérium 1851. szeptember 1-i rendelete értelmében pedig (amelynek intézkedését a kormányzóság 1851. szeptember 10-én körrendeletben adta tovább alantas szerveinek) az alsóbb közigazgatási hatóságok minden fontosabb eseményről jelentéssel tartoztak a katonai és polgári kormányzóságnak.

42 A másik az erdélyi katonai határőrvidék 1851. január 22-i, császári rendelettel történt feloszlatása volt. A polgári közigazgatás ezzel a volt határőrvidék területére is kiterjesztette hatáskörét.

43 Ami mármost a közigazgatás egyes ügyköreinek szabályozását illeti, ezek szerint az ügykörök szerint ismertetjük a tett intézkedéseket. A kormányzóságnak az állampolgársági ügyekkel kapcsolatos szerepkörét a belügyminisztérium 1850. december 6-i rendelete szabályozta akként, hogy a kormányzóság véleményezve terjessze fel a belügyminisztériumhoz az állampolgársági kérelmeket.

44 A hatóság rendészeti vonatkozású hatásköre nyert a legnagyobb mérvű szabályozást. Ez a munka már 1849 őszén megkezdődött: Theodor Weiss von Starkenfels