Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

portjához tartozott a büntetőbíráskodás ügye. A politikai foglyok vagy hozzátartozóik számos esetben fordultak a biztoshoz, elbocsáttatásukat kérve. Kegyelmi kérvények is maradtak fenn az állagban. Jelentős számú folyamodvány írói (az őszi felkeléskor kárt szenvedvén) kártérítést, segélyt sürgettek a biztosnál. Az egész országrészt megmozgató feladat volt az ősz és tél során elpusztult városok (elsősorban Nagyenyed és Felvinc) újjáépítése. A felszabadult területeken a közigazgatási apparátus kiépítésével, ill. helyreállításával járó intézkedéseknek (kinevezések, megbízatások stb.) szintén nyomát találjuk az anyagban. A biztosok további feladatai közé tartoztak olyan ügyek, amelyek az 1848-i forradalom következményeként keletkeztek. Ha úrbéri összeírásra és ennek nyomán kármentesítési előlegezésre nem került is sor, mégis kérvények sorából értesülünk ilyen természetű igényekről. A tized megszüntetése is több folyamodványra adott okot. A nem úrbéres parasztsággal (kontraktualisták stb.) kapcsolatban is merültek fel olyan problémák, amelyek aztán a biztosok elé kerültek. Évtizedek óta húzódó úrbéri ügyek is fordultak meg a biztosi irodánál. Az 1849-ben lefolyt követválasztásokkal kapcsolatban is akadt munkájuk. A működés további részét olyan ügyek tették, amelyeket korábban a Gubernium intézett, s az országos biztoshoz mintegy jogutódjához kerültek: céhügyek, alkalmazási és nyugdíjügyek. A biztoshoz kerültek (akárcsak korábban a Guberniumhoz) a károsodottak adókedvezményügyei is, s az egész adóigazgatás irányítása felsőfokon hozzá tartozott. Az sem kevés gondot okozott, hogy az ország amúgy is kevés termőterületének jelentős része megműveletlen maradt, s így éhínség fenyegetett. Végül (különösen júliusban, a hadihelyzet rosszrafordultával) az újra meginduló parasztmozgalmak elleni védekezéssel kellett foglalkozniuk. A biztosság csekély személyi apparátussal működött. Csányi mellett (akinek a legnagyobb munkát kellett végeznie) helyettesként dolgozott Asztalos Pál, majd ennek halála után Berde Mózes. (Az utóbbi azután Szebenbe került, a már említett biztosság élére.) Általában egy titkár és néhány irodai segéderő segédkezett még az országos biztosnak feladata ellátásában. Á Biztosság működése 1849. augusztus 14-én szűnt meg. A biztosok iratanyagának csak csonkja került az Országos Levéltárba. Az anyag legértékesebb része, Csányi László hivatali levelezése, kevés kivétellel az aradi 1848/49-es emlékmúzeumba került, majd onnan a Román Akadémia bukaresti könyvtára kézirattárába. Beöthy biztosi működésének emlékét egyetlen irat őrzi, Szent Iványi Károly iratanyagának is csak töredéke maradt meg. Csak a Boczkó Dániel működése idején keletkezett anyag mondható úgyszólván teljesnek. Az iratanyag 1—5326. iktatószámú darabjaiból kb. 1 csomónyi van ma az állagban, többi részét az 5326 feletti iktatószámokhoz tartozók teszik ki. Töredéke maradt meg az iratok iktatókönyvének is. Az anyag hiányai azonban némileg pótolhatók annak folytán, hogy a biztosok által tett jelentések, ill. rendeleteik megmaradtak az Országos Honvédelmi Bizottmány iratai közt, ill. az 1849. évi erdélyi országos hatóságoknak és kormánybiztosságoknak az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárakba került iratanyagában. Különösen értékesek ezek közül Csányi terjedelmük ellenére is rendkívül tömör jelentései Kossuthoz. Hivatali működés során keletkezett ügy iratanyaggal van dolgunk. Az ügyek (a biztosságnak egészen csekély apparátusa lévén) sem tárgykörök szerinti kiosztásra, sem kollegiális tárgyalásra nem kerültek. Az ügyiratok a hatósághoz érke-