Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

egyes birtokok gazdatisztjei kimutatásokat terjesztettek fel hozzá a jószág vetésterületéről, részletezve, állatállományáról, a jövedelem növekedéséről vagy fogyásáról. Foglalkozott a számvevőség a birtokok bérbe-, birtokbaadásával, a zálogban lételükkel kapcsolatos ügyekkel is. Megfordultak nála fiscalis uradalmi kocsma-, serfőzőépítési, kocsmabérletügyek, felterjesztették hozzá uradalmi kocsmajövedelmek kimutatásait is. Külön említendők a birtokok jobbágynépével kapcsolatos ügyek: jobbágykérelmek, jobbágyok adósságainak kimutatásai, szolgálatváltság-, pusztatelektaxa-ügyek. A számvevőség foglalkozott az uradalmi tisztek személyzeti ügyeivel is. Külön kategóriát képeznek a Dominalia-ügykörben a bonificatioügyek (ezek jórészt a határőrvidék szervezésével kapcsolatos kártalanításokból álltak — az onnan kitelepített polgári birtokosokat ti. másutt kellett kárpótolni birtokkal—). S az anyag tanúsága szerint a Dominalia-ügykÖr részei voltak olyan különleges teendők, mint a római katolikus püspök halála után a püspökségi birtok anyagi ügyeinek ellenőrzése. A tizedügyek közt is a tizedszámadások felülvizsgálata említendő az első helyen. A számadások (kevés kivételtől eltekintve) nyomtatott számadáskönyvek (a már említett Rubricalis Liber Rationumok) kitöltésével történtek; az Exactoratus Cameralis magán a szám vétel tulajdonképpeni munkáján túl sürgette a késedelmes jelentéseket, a kincstartóság elé terjesztette a számadással elmaradtak jegyzékét, elmozdított tizedelőn behajtandó összeg ügyeivel foglalkozott stb. A szervhez terjesztettek fel összesítő tizedkimutatásokat, tizedjegyzékeket, szász helységek tanúsítványait a fiscusnak juttatott tizedről, tizedköltségvetéseket, jelentéseket a tizedelésről, tizedkészlet-kimutatásokat, összesítéseket tizedgabona eladásáról vagy kölcsönzéséről. Külön nagy ügycsoport volt a Decimalián belül a tizedbórletügyeké (Erdélyben a magyar törvényhatóságokban, viszonylag nem nagyszámú kivételtől eltekintve, a birtokosok tulajdonába került a tized, vagy ezek bérelték azt): a számvevőségben terjesztették fel a tizedbérlet-számadásokat, a bérletjegyzéket, bérleti szerződéseket, ez foglalkozott a fiscalis uradalmak vagy állítólag nemesi jószágok tizedbérletügyeivel. Az ügyek egy további kategóriáját szervezeti és működési kérdések teszik. Külön említendők a tizedelósi szabálytalanságok, tizedmegtagadások ügyei. Amennyire az anyagról megállapítható, a Decimalia-ügykörben is előfordultak különleges ügyek (szebeni árvaház tizedügyei, brassói tizedek ügye). A kamarai számvevőség további funkcióit csak töredékes anyag jelzi. A Tricesimalia-ügykörben termelődött anyagból csak harmincadhivatalok épületleltárai, átadási leltárai s egyetlen harmincadhivatal néhány felülvizsgálati irata maradt fenn, valamint jelentéktelen belső ügyviteli iratok. Hasonló a helyzet a Salinaria-ügykÖTnél is. Az ércbánya- és pénz verésügy országos igazgatásának iratanyaga nem került a Magyar Országos Levéltárba; nem került ide az ércbánya és pénzverésügyi számadási anyag sem. A sóbányák és a sószállítás ügye azonban a Cameraliába tartozott; anyagunkban azonban (egyetlen irattól eltekintve) nincs nyoma az ezeket illető számadásoknak. Csak a sóbányákhoz kisegítő gazdaságokként csatlakozó ún. salinaris oeconomiáknak van itt némi számadási anyaga. A Gremialia-ügykört személyzeti ügyviteli hagyatéki ügyek képviselik. Külön csoportot alkotnak azok a vegyes ügyek (bonificatiós ügyek, fiscalis cigányok ügyei, a feloszlatott jezsuita rend vagyoni ügyei, letétek ügyei, vízaknai római katolikus egyház számadása), amelyek nem tartoznak szorosan egyik ügykörbe sem.